Vízügyi Közlemények, 1893 (7. füzet)
A földmivelésügyi m. kir. minister 1892. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről
116 községtől felfelé a forrásig terjedő mintegy 8 3 km. hosszú vonalán. Végre Bács-Bodrog vármegyében a Ferencz-csatorna egész hálózatán. Azon kedvező tapasztalatok, melyeket az eddig működő Balatoni és Velenczei társulatok buzgó és dicséretes tevékenységéből mentettem a tekintetben, hogy e társulatok révén keletkezett rendezettebb viszonyok következtében az ujabban bérbe kerülő halászati területek mind magasabb összegért adatnak most haszonbérbe, mint az előtt, jogos reményt nyújt hogy az imént érintett kezdeményezésekkel halászatunk értékemelkedését nem csekély mértékben sikerül majd fokozni. Addig is, mig minden vizre nézve biztositható az intenzivebb hasznositás előfeltétele, törekedtem ott, hol a viszonyok ezt lehetővé tették és a sikerre is kilátást nyújtottak: a közvizek megnépesitésének ügyét egyébként is szolgálni. Nevezetesen a kincstár tulajdonát képező hegyi patakok mentén kisebbszerü és olcsó költőházakat állítottam fel a következő helyeken : Hédelen, Bródon (Bars vm.), Lubochnán, Liptó-Ujvárott, Fekete-Vágon és Teplicskán. Anyagi segély nyújtásával ilyennek felállítását elősegítettem Szepes-Bélán az ottani halászati társulat javára. Mindezen telepek működésűket tényleg megkezdették egynek, — a Iiptó-ujvárinak — kivételével, a melynél a rendkívüli hideg a föld alá fektetett vizvevezető csövet még a töltés megkezdése előtt hasznavehetetlenné tette és pedig oly időben, a mikor már a kijavítást sem lehetett eszközölni. Ez utóbbi körülményt annál inkább sajnálom, mert a telep az ottani erdőőri szakiskola mellett lévén felállítva, taneszközül volt szánva arra nézve, hogy az erdőőrök halászati ismereteket is gyüjthessenek. Ezen költőtelepeken kivül ugyancsak az 1892. év folyamán ilyent felállított Puscariu János lovag Törcsváron és báró Malcomes J. Karánsebes mellett. Ha az itt névleg felsoroltakhoz hozzáveszem a Hodászon, Kassán, Szászfalván és Fogarason létező ama telepeket, a melyek tulajdonosaik kérelme alapján általam díjtalanul megtermékenyített halikrákkal lettek ellátva, ugy konstatálhatom, hogy ez uton állami támogatással mintegy 28.000 drb pisztráng-zsengével szaporodott hegyi patakjaink halállománya. Itt megemlíthetem azt is, hogy 1892-ben történt az első kísérlet arra nézve, hogy magánosok tógazdaságából a felesleges növendék-halat megvásárolva, közvizeink benépesítésre fordíttattam. Ez uton 23.500 drb egy éves ponty került a Dunába. Szerény a kezdet, ámde nem 9*
