Vízügyi Közlemények, 1893 (6. füzet)
A földmivelésügyi m. kir. minister 1891. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről
92 A magyar Alföldre, hazánk e leggazdagabb részére oly nagy ínséget hozott 1863. évi aszály után, kísérletet tettek oly hajózó csatorna létesítésére, mely Tokajjal szemben T.-Löknél indult volna ki a Tiszából és Gyoma körül torkollott volna a Kőrös folyóba. Ezt a hajózáson kívül különösen a Hortobágy öntözésére is föl akarták használni. A tervezett 180—200,000 ha-nyi terület öntözésére, a Tisza legkisebb vízállásakor, 140 m 3 viz állott volna rendelkezésre. A csatorna azonban, bár 11 alternativ* tervet készítettek, nem létesült, valószínűen azért, mert az 1863. év után bő termésű évek következtek, a melyek az öntözés szükségét érezhetővé nem tették. Ugyanabban az időben még egy más csatornaterv ís látott napvilágot, mely a Ferencz-csatornát BezdántóJ Bajáig és onnan Budapestig akarta meghosszabbítani. Azonban ez sem létesült, bár bizonyos körülmények közt ez a csatorna abban az időben a legéletrevalóbb vonalak egyike lehetett volna. Az 1867. évben összeült országgyűlés a közelmúlt időknek mulasztásait pótlandó, utasította és fölhatalmazta a kormányt, hogy hajózó csatornák és vasutak létesítésére 150 millió franknyi kölcsönt vegyen föl, készítse el a terveket és azok kivitelére kérje a törvényhozás hozzájárulását. A törvényhozásnak erre az intézkedésére kezdődött tulajdonképen a hajózó csatornák rendszeres tanulmányozása; ennek kapcsán tejvezték mindazokat a hajóutakat, a melyek akkor a forgalom követelményeit kielégíteni és a teljesen hiányzó közlekedő utakat és eszközöket létesíteni hivatva lettek volna. * E tanulmányozáskor megint felmerült annak a különösen fontos kérdésnek megoldása, hogyan és miképpen kössék össze a Dunát Budapestnél a Tiszával. Több vonalat tanulmányoztak; ezek szerint Budapestet és ezzel a Dunát a Tiszával Szolnokon, Csongrádon, vagy Csongrádon és Szegeden kívánták összekötni. Mind a 3 csatornának a Duna és a Tisza közt végig húzódó vízválasztót kellett volna áthágnia, a mi annál nagyobb nehézségekbe ütközik, minél északabbra fekszik a Budapestet a Tiszával összekötő csatorna tiszai torkolata. A legnagyobb terepnehézségeket a budapest-szolnoki csatorna vonalában kell legyőzni. A Dunának nullpontja és vele legkisebb vize Budapestnél 96-378 m., a Tisza nullpontja Szolnoknál 78'677 m., Csongrádnál 75-101 m. és * Ezeket boldogult Lecliner Gyula egyesületünk 1867. évi közlönyében kritikailag ismertette.
