Vízügyi Közlemények, 1893 (6. füzet)

A földmivelésügyi m. kir. minister 1891. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

90 búzája legrövidebb uton juthatna el Károlyvárosig és onnan Fiumébe a tengerre. Ez az összeköttetés a Ferencz-csatorna jövedelmezőségét fokozni fogná. A Ferencz-csatorna létesítésekor hozták szóba azt a csatorna-tervet is, a mely Bécset Sopronnal és Győrrel kötötte volna össze, azonban ez az idea már nem valósult meg. Hasonlóan a mult században ásták ki a Béga-csatornát Klek és Temesvár közt. Ez a csatorna, melyet ma is az állam kezel, nem tölti be a közforgalom nézőpontjából hivatott rendeltetését ; a minek oka abban rejlik, hogy a csatornának, mintegy fele hosszúságában Temesvár és Nagy-Becskerek közt, a nyári és őszi kisvizek idején nincs meg az a vízmélysége, mely a hajók teljes rakománynyal vató közlekedéséhez szükséges; e miatt a több hóra terjedő kis vízálláskor a közlekedő hajók teherbírásának alig egyharmadát használhatják ki. Bár az állam évenkint jelentékeny összegeket fordít a csatorna fenntartására és javítására, mindazonáltal a kivánt eredményt nem éri el azért, mert a csatorna a Béga-folyó árvizeinek levezetésére is szolgál. Mindaddig, mig a Béga árvizeit más uton le nem vezetik, ez a csatorna mint hajózóut nem válik be. A Bégán fennálló hajózás fontosságát leginkább igazolja az a forgalom, melyet mai meg nem felelő állapotban is fölmutathat. A forgalomra csak 1890. évi julius 1-től gyűjtik rendesen az adatokat. Ettől az időtől kezdve a csatorna forgalmát 1891. év végéig a VIII. táblázat mutatja. Ujabb időben már többször tervezték és javasolták, hogy ezt a csatornát csegés hajózó csatornára alakítják át, azonban a terv megvalósítása eddig nem sikerült. A mult században a. Dunát és Tiszát a Ferencz-csatornánál magasabb ponton is össze akarták kötni hajózó csatornával. Különösen Szolnok és Budapest közt tanulmányoztak több vonalat; de a munka meddő maradt még akkor is, a mikor a törvényhozás 1836 : XXV., de különösen 1840 : XXXVII t.-czikkel ennek a csatornának létesítését országos föladattá tette és erre a czélra alakulandó társulatoknak a legmesszebb menő kedvezményeket biztosította. Az 1848. évi szabadságharcz és az ezt követő abszolút korszak ennek az ügynek nem kedvezett és csakis 1867-ben, a magyar állam alkotmányának visszaállítása után, foglalkozhatott újból a nemzet ezzel, a tespedő forgalomnak uj eszközöket teremteni hivatott kérdés megvalósításával.