Vízügyi Közlemények, 1893 (6. füzet)
A földmivelésügyi m. kir. minister 1891. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről
4t Az eddigi szabályozás által elért eredményeket illetőleg megjegyzendő, hogy az 1891. évi márczius havi nagy vizállásnál beállott rendkívüli nagy jégtorlódások folytán, a szabályozott Rába felső szakaszán Vágnál és Sebesnél a viz oly magasságra duzzasztatott, hogy 40 cm. hiján a töltések magasságáig emelkedett, s daczára, hogy a töltések még teljesen megüllepedve s tömörülve nem voltak, e magas vizállásnál, illetve jégzajlásnál — a hidaktól eltekintve — sehol veszély nem mutatkozott. A Rába IV., V., VI. alsó szakaszán a töltések 1-5 mnyi biztonságot nyújtottak. A Rábcza szabályozás eredményéről legélénkebben szólnak azon tények, hogy azon Győr vármegyei területek, melyek évtizedeken át átlagosan 80 cm. vizzel voltak boritva, ma már legnagyobb részben szántás alá vétettek. Nem csekélyebb eredmény reményére jogosit a Marczal szabályozása, mert itt is a tények amellett szólnak, hogy mig a téth-mosonyi országút fölölti Marczal völgy 60—80 cm. vizzel van boritva, addig az ezen törvényhatósági ut alatti völgy azon része, melyen az eddigi szabályozás beható eredménye érvényesülhetett, már egészen szárazzá vált. A munkálatoknak az 1885. XV. t„-cz. keretén tul való folytatására a tervek elkészültek, az országos vizépitészeti hivatal tanácsa által elbíráltattak és kilátás van reá, hogy 1893-ban végrehajtás alá kerülnek. A még hátralevő munkálatok költségei, a múltból eredő több munkával együtt 5 millió frtra vannak előirányozva. Ezen munkálatok által a Rábavölgy összes vizbajain és nem csupán az árvizek kiöntésén segitve leend. 14. A vágjobbpartiármentesi tő és belvizlevezető társul at töltései egyes rövid újonnan épitett szakaszokat kivéve, igen gyöngék és sok helyen alacsonyak is. A társulat mult évben bevégezte a szerdahelyi és vágai partbiztositást, továbbá végrehajtott a királyfai és kamocsa-gutai határban egyegy nagyobb töltés belebbezést, mely munkákra 30.862 frtot adott ki. A mult év tavaszán a Vág vidékén elég nagy árvizzel kellett megküzdeni, mivel a jég levonulásában megakadt és torlaszokat képezett, különösen magas volt a vizszine a Vág alsó szakaszán, a hol az több helyen a töltéseket meghágta, sőt az alsószeli határban 5 helyen át is szakította. Csakis a gondos felügyeletnek és védelemnek, valamint a viz gyors apadásának köszönhető, hogy nagyobb károk nem következtek be. A töltéseken keletkezett sérülések a nyár folyamán részben helyreállitattak. A társulat az eddigi foldozgató építkezés helyett, rendszeres