Vízügyi Közlemények, 1893 (6. füzet)

Az országos vizépitészeti és talajjavitó hivatal tanácsának 1892. évi jegyzőkönyveiből

137 víz lett m erve a két kútból, de ha csupán 3 0 m. leszivattyuzást engedünk meg, ugy ennek arányában csak 15,000 köbmétert nyerhetünk. Ezen alapon Salbach 4 szélső kútját 9.500 köbmtrrel, 25 közbenső kutat 5500-al számitva 175,500 köbmtr. lesz nyerhető. Hátra lenne még a téli minimális Duna vizállás idejére megállapítani a kutak vizszolgáltatási képességét, melyre nézve, miután ilyen a szivattyúzás alatt nem következett be, csak hozzávetőleges számítás te lielő. Az őszi szivattyúzásnál 2 0 mtr. depresszió mellett 9000 köbmtr lett nyerve, ha azonban 2-5 m.-t engedünk meg, ugy, 11,000 köbmtr biztosan fognak szolgáltatni és akkor ismét 4 szélső kutat 7000-el és 25 közbensőt 4000 köb.-rel számitva 128,000 köbmtr. lesz azon minimális vízmennyiség, melyre a havi legkisebb Duna vizállás mellett a kutak tulerőltetése nélkül biztosan számitni lehet. Indokolva van ezen kissé skrupulozis számítás azon figyelmen kivül nem hagyható körülménynyel, hogy ha az egész partvonal kutakkal el lesz foglalva, ugy a kavicsmederben húzódó vizár a Dunából már csak gyenge táplálásban részesülhet és így az egész vízgyűjtő berendezés jobbadán csak a Duna felőli oldalról betörő vizekkel fog tápállatni. Ezen időszakban a talajvíz mennyiség is rendesen kevés lévén a medencze vízállását csak kis mérvben fogja emelhetni. Áttérve a vízgyűjtő rendszer kérdésére a Salbach által javasolt függélyes kutak alkalmazását a helyi viszonyokhoz intézve indokoltnak látjuk, mert bár a vizszolgáltatási képesség szempontjából, ugyan azon mélység mellett megczáfolhatnánk Salbach állítását ugyancsak az általa beadott 1877-dik évi véleményében kifejtett elvekkel, más okok azok melyek alapján jelen esetben a vízszintes gyűjtő csőtől elfordulunk. Első ok arra azon technikai nehézség, mely a gyűjtő vonal igen nagy hosszából áll elő, 5000 mtr itt csupán a medenczék hossza és oly nagy a vízmennyiség, hogy a gyűjtő cső átmérője igen nagy méretben vezetne, mely mellett nagyobb depresszió nem lenne kifejthető. 2-szor. A viz át nem bocsájtó agyagréteg felszine hullámos és igy kellő mély fektetés mellett a vízszintes gyűjtő cső egyrésze az agyag rétegbe jutna 3-szor a függélyes kutak könnyebb kivitelűek és igy a vizmű aránylag sokkal rövidebb idő alatt is valószínűleg olcsóbban lesz kivehető. 4-szer a bármi okból előállható eldugulás a függélyes kutak rendszerénél nem oly veszélyes, mert az egyes kulák át is helyezhetők annélküb hogy a többi kutak vízszolgáltatása fennakadna. Végül 5-ször nem kívánatos, hogy a jelzett partszakaszon az agyag-