Vízügyi Közlemények, 1893 (6. füzet)

A földmivelésügyi m. kir. minister 1891. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

99 féle véletlennek kiszolgáltatva. Nemcsak a tökéletlen megtermékenyítés ? hanem a viz esetleges áradásával együtt járó eliszaposodás, só't egész kisebb-nagyobb állat falánksága is veszélyezteti az ikrában élő embryot, valamint az abból kikelt halporontyot, ugy, hogy vajmi csekély százaléka az ikráknak érik meg a kikelésre és még kevesebb halzsenge a teljes kifejlődésre. Ez a körülmény szülte az úgynevezett mesterséges haltenyésztést, mely alapjában nem egyéb, mint az ikráknak mesterséges módon való megtermékenyítése és kiköltése. Az első irányú és mai is virágzó intézetet e század közepén, a Rajna mellett Hünnigenben állították fel. Tervezője С о s t e franczia természetvizsgáló volt, de a kinek eredeti terve az idők folyamán, magának e módszernek előhaladásához képest sokban változott Nevezetesen, Coste a halaknak nemcsak kiköltését tűzte az intézet feladatául, hanem nagyszámú kisebb-nagyobb viztartót létesítve, ezekben akarta a kiköltött halakat mesterségesen fölnevelni. Eme törekvése azonban sikertelen maradt, mert kiserletei, melyeket azóta mások is sokszorosan ismételtek, bebizonyították, hogy az ily rendszer gazdaságilag helytelen mert inkább kárral jár, mint haszonnal. Modern felfogás szerint a mesterséges haltenyésztés soha sem lehet czél, hanem csak eszköz meglévő vizeknek benépesesitésére. Legyenek bár a viszonyok ily telep felállítására a legkedvezőbbek, ott sem lehet annak egyéb feladata, mint az ikrát teljesen, a halzsengét pedig addig gondozni, a mig táplálékzacskóját fölemésztette, mi ha megtörtént, a kész halacska szabadon bocsátandó. Ezen elvi alapot, melynek helyességét a gyakorlat sokszorosan igazolta, szigorúan szemünk előtt tartva, czélunk Benecke B. »Die Teichwirtschaft« czimű munkája után, rövid foglalatban egy kis gyakorlati utmutatást adni arra nézve, miként járjunk el, hogy végső czélunkat vizeinknek újból való benépesitését sikerrel és biztosan elérhessük. *) Előrebocsátjuk, hogy mesterséges költésre csakis a lazacz-félék (Salmonidák) ikrái alkalmasak, tehát a nálunk élő halak közül, a Pénzes pér, (Thymallus vulgaris N.); a Dunai galócza (Salmo Hucho L.); a Sebes pisztráng (Trutta fario L.) és a Lazacz pisztráng (Trutta Salar L.) ikrái. *) Egyéb ide vonatkozó — általunk is használt — munkák közül felemiitjük : Hermann Ottó »A halasgazdaság rövid foglalatja« ; Hugo Borgmann : »Die Fischerei im Walde« és M. von dem Borue : «Die Fischzucht« czimü művét. 7'