Vízügyi Közlemények, 1892 (5. füzet)

A földmívelésügyi m. kir. minister 1890. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

3 a helyi viszonyok figyelembe vételét, mint éppen a hydrotechnika, a kerületi felügyelői intézmény, nem csak az ügyek alaposabb, szakszerűbb elintézésénél nyújt megbecsülhetetlen előnyöket, hanem egyúttal a munkálatok tervezésénél és végrehajtásánál évenként kiszámíthatatlan összegeket takarit meg az államnak és az érdekelteknek. Mérlegelve azon tényleges hasznokat melyek a felügyelői intézményből minden irányban származtak, a kerületek számát 7-ről 8-ra emeltem, úgy, hogy a Duna és Tisza viz vidékére 4— kerületi vizépitészeti felügyelő esik. A kerületi felügyelők az egyes osztályvezetőkkel és a főnökkel együtt alkotják az országos vizépitészeti és talajjavitási hivatalt, mely a hozzá utalt ügyeket négy osztályban, u. m. : a dunai, tiszai, kultúrmérnöki és vízrajzi osztályokban dolgozza fel, a dunai és tiszai osztályokban a kerületi felügyelők, a kultúrmérnöki és vízrajzi osztályokban pedig az e czélból kinevezett vagy berendelt főmérnökök vagy mérnökök segélyével. Az országos vizépitészeti és talajjavitási hivatal minden fontosabb ügyet, szervezeti szabályai értelmében tanácsilag tárgyal; e tanács áll a hivatal főnökének elnöklete alatt a í osztály vezetőjéből és az érdekelt kerületi vizépitészeti felügyelőkből, vagy kultúrmérnöki hivatalok vezetőiből. A tanácsülésekre a tervező állami vagy társulati mérnökök meghivatnak az elnök által. Ezen szervezet már is jelentékeny szolgálatokat tett a vizépitészeti ügynek, és nagyrészt ezen úgynevezett kis tanácsnak köszönhető, hogy az egység a különböző osztályok között, az alaposság a tervezetekben létrejött. Országos fontosságú ügyek tárgyalására még hivatali elődöm az »Országos vizépitészeti tanács«-ot szervezte, mely az állami központi főbb tisztviselőkből, kik hivatalból tagjai a tanácsnak és az országban a vizépitészet terén érdemeket szerzett szakemberekből álló testület. A műszaki szolgálatnak ilyetén szervezése mindama biztositékokat nyújtja, melyek egyátalán intézményszerüleg elérhetők; és örömmel constatálhatom, hogy az e téren történteket nem csak az érdekelt szakkörök, hanem a közvélemény is osztatlan elismerésben részesítette. A műszaki szolgálat ilyetén szervezetének, illetőleg a folyamszabályozási és talajjavitási ügyeknek az országos vizépitészeti hivatalban való egyesítésének további szükségszerű folyománya, bogy a folyammérnöki és kultúrmérnöki status is egyesittessék. A mi a qualilicatiot illeti, erre nézve már megtörténtek az intézkedések, hogy az újonnan kinevezendő folyammérnökök a mérnöki oklevélen kivül, véglegesítés előtt, a magyaróvári akadémiától nyert bizonyítvány alapján gazdasági ismereteiket is igazolják, valamint az iránt is intézkedtem, hogy a kétrendbeli testületnek újonnan kinevezett, vagy kinevezendő tagjai mindkét szolgálati ágban szerezhessenek gyakorlati ismereteket. A két testület egyesítésének azonban ez idő szerint még íinancziális nehézségei is vannak, a mennyiben a kultúrmérnöki és folyammérnöki hivatalok személyzetének rangjára, fizetésére és egyéb illetményeire nézve jelen1*