Vízügyi Közlemények, 1892 (5. füzet)

A földmívelésügyi m. kir. minister 1890. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

21 ségnél vannak, hanem még a csatornától távolabb fekvő községek is bírnak rakodó és kikötőhelyekkel, melyekhez ezen községekből a legrövidebb vonalon nyitott utakon lehet járni. A hajóforgalomnak a vasúti forgalommal való összeköttetésére pedig 1888. évben Nagybecskereken, a torontáli helyi érdekű vasutak által, a Bégaparti állomásnál, a csatorna jobb partján 84—85 km. között 200 m. hosszú rakodó-partfal és kikötőhely létesíttetett, melynél a be- és kirakodás a rakodópart tetején mozgó emelő-gépek segélyével történik. A hajózási forgalom alakulására nézve megjegyzem, hogy a forgalmat mintegy felerészben a Duna gőzhajózási-társulat közvetítette, másik felerészben Nagybecskerekig a m. kir. államvasutak és több magánvállalat hajói, Nagybecskerektől Temesvárig pedig magánvállalat hajói vettek részt a forgalomban. Magánvállalatok a Béga csatornát, különösen annak Nagybecskerek-Temesvár közötti szakaszán nagyobb mérvben azon okból nem keresik fel, mert nem rendelkeznek a csatorna változó vízmélységéhez alkalmas hajókkal. A hajózó csatorna 1890. évi forgalma eredményéről szerkesztett alább csatolt kimutatásban csak az ezen év julius hó 1-ső napjától a hajózás beszüntéig terjedő időig, vagyis a hajózási időszak 9 hónapja közül csak az utolsó 5 hóról foglaltatnak bent az adatok, a melyek tehát a juliusi első hónapot kivéve, a hajózási időszak azon részére vonatkoznak, a midőn a nagy terhű hajók forgalmához a kellő vízmélység nem állott rendelkezésre, a hajózás megnyíltától pedig juliusig, tehát a kedvező hajózási vizek tartama alatti időről, az adatok hiányoznak.