Vízügyi Közlemények, 1892 (5. füzet)

Az 1891. évről szóló jelentéshez tartozó mellékletek

216 vasanyag, melyből a kereken 55 métert tevő áthidaláshoz 280 forintnyi vasárat tételezve fel, egy-egy folyóméter áthidalásra esik kereken 300 frt, tehát ezen hid aránylag már költségesebb, mint a temesi hid, melynél a folyómeterenkinti 350 frt átlag árban az alépítmény értéke is bent foglaltatik; de még mindig jutányosabb ezen hid, mint lett volna az, ha az áthidalás egy nyílással közbenső járom nélkül, avagy éppen a vasjármok helyett falazott pillérekkel történt volna. A vasanyag árát a közölt számításoknál tonnánként 280 forintban kellett feltételeznem, mert a hidat épitő czég egyúttal a torontáli helyi érdekű vasút vonalának teljes kiépítését átlag összegért vállalta volt el, tehát a hídépítésnél felmerült különleges költségekről el nem számolván, a vasuttársulattól a hidak épitő költsége iránt positiv adatot nem kaphattam; azonban a vállalkozó czég képviselőjétől munka közben értesültem arról, hogy daczára a lényeges szállítási költségeknek, a felszerelt hid tonnánkénti költsége kisebb volt, mint azon átlag ár, melyet nálunk hídépítéseknél fizetni szoktak, ennélfogva a valószínűség határán azt hiszem belül maradtam, midőn a vas árát ezen hidaknál 280 forintban tételeztem fel. A torontáli helyi érdekű vasutakon 4 éve fenálló hidaknál szerzett tapasztalatok után, egész általánosságban kimondható, hogy a jármos vashidak rendeltetésüknek megfelelnek. Mellőzve ezen hídszerkezeteknek erőműtani szempontból való részletes bírálatát, (mert ennek közlése már egy specziális feladat lenne) és az adott viszonyok közt egyedül csak a vízrendezés és a vizfolyási érdekek szempontjából ítélve, a jármos vashidaknak még kiváló fontosságot is kell tulajdonítani, miután ezen jutányos építési mód segélyével a hidak nagyobb járomtávokkal és a szabad vízfolyásra nézve sokkalta kedvezőbb alakban építhetők, mint amire eddig a vashidak drágasága, illetőleg a faanyagnak kényszerült alkalmazása mellett, számitanunk lehetett. A vasjármos szerkezet czélszerüsége iránt mindamellett aggályokat kelthet, általában a vasanyagnak a savakat tartalmazó földdel és a nedvességgel való közvetlen érintkezése és a torontáli vasúti hidak szerkezetének alkalmazását pedig előreláthatólag különösen megfogja nehezíteni az, hogy ezen hidaknak legfőbb szerkezeti elemei szabadalom tárgyát képezik, valamint az, hogy a vasjármoknak egyszerű hátboritással hídfők gyanánt való alkalmazása lehetetlen ott, hol a csatlakozó földfeltöltés egy bizonyos közepes magasságot már meghalad. Ezen hátrányoknak mellőzése a gyakorlatban azonban komoly akadályokba bizonyára nem ütközhet; mert például a kovácsolt 'vasszerkezeti részek egy védő fémréteggel (horganyozással) tartósabban bevonhatók, sőt a a földdel s nedvességgel érintkező szerkezeti részek az eltentállóbb öntöttvasanyagból állíthatók elő, mert továbbá sem a hídfők gyanánt szolgáló járom-