Vízügyi Közlemények, 1892 (5. füzet)
Az 1891. évről szóló jelentéshez tartozó mellékletek
211 talnak mintegy kötelességévé tették, hogy a Béga hajózó csatornán lévő számos közúti hidnak kiváltása érdekében, ezen jármos vashid szerkezeteket tanulmányozza. A torontáli helyi érdekű vasút hidjainál, az általános elrendezés szempontjából két alakot lehet megkülönböztetni; nevezetesen: a tiszta vasjármos szerkezetet, melynél még a hidfők is a jármokhoz hasonló vaszerkezettel épittettek, (mint ez a Szécsány melletti több nyilásu Temes hidnál és a kanaki egy nyilásu Berzava hidnál történt), továbbá a vegyes rendszert, melynél a jármok vas szerkezettel épitvék ugyan, de a hidfők tégla és kőből falaztattak, mint ez a N.-Becskerek alatti Béga hidnál alkalmaztatott. A hidfőknél mutatkozó eltérésen kivül a vasjármok szerkezetében is váltakozó alakokkal találkozunk, bár valamennyinél azon specziális épitési rendszer követtetett, melyre feltalálója, Bippel Antal, mérnök a már nevezett nürnbergi czég gust-ivsburgi gyárának igazgatója, hazánkban is törvényesitett szabadalmat szerzett és a mely az 1886. év október 1-én 47495. sz. a. bejegyzett szabadilom leirása szerint abból áll, hogy: »Egymástól tetszőleges távolokban levert vasczölöpökhöz két oldalról felerősített vas hevederekre a járomnak szabadon álló felső rácsozott vasszerkezete akként építtetik fel, hogy a rácsozatnak alsó csomó pontjai, a bevert czölöpöktől függetlenül osztatnak be.« Miként a mellékelt vázlatokból látható, a vasjármok ehhez képest két főrészből állahak, u. m. a talajba bevert czölöpökből, melyek a szilárd alapot képezik és a melyre a szabadon álló második (felső) járomrész, hevederek segélyével van felillesztve, vagyis a czölöpözés a talaj és az épités helyi viszonyaihoz, a felső rész pedig a talajtól avagy a vizszinétől, a hid felszerkezetéig terjedő magassághoz képest, de mindkettő egymástól függetlenül alkalmaztatnak. Ezen elrendezést a szabadalom tulajdonosa avval indokolja, és előnyét tényleg az képezi, hogy a hosszabb czölöpöket a kitűzött vonalba teljes szabatosan és az egyenletes mélységre pontosan beverni alig lehet, tehát azon esetre, ha a hid felszerkezet, avagy a közbe iktatott járom szerkezetnek egyes alkatrészei a czölöpökkel közvetlen lennének összekötendők, ugy a czölöpöknek a kivánt irányban és helyrevaló behúzása, nemkülönben felső végükön való levágása elkerülhetlen volna, ellenben ezen terhes munkát a szabadalmazott épitési mód mellőzhetővé teszi az által, hogy a czölöpöknek egymástóli távolát nem korlátozza és a czölöp végek levágását nem kivánja. Előnye tehát ezen szabadalmazott járomszerkezetnek, hogy a járom felső rácsozott részét a gyárból már teljesen elkészítve lehet a helyszínére küldeni, hol is a szerelésnél egyedül arra kell ügyelni, hogy a hevederek a megfelelő magasságban erősíttessenek fel a czölöpökre. 14*