Vízügyi Közlemények, 1892 (5. füzet)

A földmívelésügyi m. kir. minister 1890. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

15 Ebből azonban szükségszerüleg következik, hogy a fentartásnak aligha van máshol oly fontos szerepe, mint épen a vizi építményeknél és ha ezt esetleg csak egy évre is elmulasztjuk, az összes beépített költségeket koczkáztatjuk. — Más részről az sem szorul hosszas bizonyitgatásra, hogy a fentartás költségeit sehol sem lehet nehezebben egy évre előre megállapítani, mint épen a folyószabályozásoknál, mert egy rendkívüli jégzajlás, egy rendkívüli árviz előre láthatatlan változásokat okozhat épen a nem kellő szilárdan épített müvekben : miért is czélszerünek, sőt szükségesnek találom, hogy jövőre nézve a vizi munkálatok fentartása és a folyószabályozások folytatása egymástól mereven külön ne választassanak: hanem a vizi munkálatokra engedélyezhető költségek első sorban a meglevő építmények fentarlására fordíttassanak és csak másodsorban ujak létesítésére. Annál inkább helyesnek vélem ezen budgetszerü merev szétválasztást a jövőben megszüntetni, mert a folyó szabályozások a legtöbbször a szó szoros értelmében ugy sem képeznek beruházást, hanem csupán a kár megelőzésére, a rendes normális állapotok fentartására vagy javítására szolgálnak. A vizi munkálatokra engedélyezendő összegeknek tehát egy czim alá foglalása és abban az átruházásnak megadása az illető ministert abba a helyzetbe fogja hozni, hogy mindenkor a legsürgősebb munkálatokat hajtassa végre a nélkül, hogy e miatt hitel túllépést kellene igénybe vennie, a mi pedig sehol sem volna oly természetesen és könnyen indokolható, mint épen a vizépitkezéseknél, másrészt pedig ez által jelentékeny megtakarítások is érhetők el a siker teljes biztosítása mellett. Ehhez járul még, hogy a beruházásokkal a fentartásnak költségei évrőlévre emelkednek és ezzel együtt az esélyek is szaporodnak, melyek miatt a fentartásra előirányzott költségvetést nem lehet megtartani, legfelebb ha a végrehajtott munkálatokat a pusztulásnak engedjük át. — Hogy ezen állításban semminemű túlzás nem foglaltatik, egy feltűnő példával kívánom illustrálni: így a Paks alatt 91.000 Mot meghaladó költséggel épített u. n sárkánygödöri partvédmönek a kijavítása 80.000 frtot meghaladó költséget igényel, mert a szükséges pótlásokat és fen tartásokat a törvényhozás által rendelkezésre bocsátott összegek keretén belül elvégezni nem lehetett. A fentartás és beruházások között az átruházási jognak megadása mellett ilyen eset elkerülhetővé válna és egyúttal a rendelkezésre álló költségeknek legczélszerübb, leghasznosabb felhasználása éretnék el. — Ezek előrebocsátása után áttérek az egyes folyókon végzett szabályozások vázlatos ismertetésére.