Vízügyi Közlemények, 1892 (5. füzet)

Az országos vizépítészeti és talajjavitó hivatal 1891. évi jelentése

110 miatt pedig csak lassan birt fölemelni és tovább mozdítani a megfeneklés helyein. Ily kedvezőtlen körülmények között a fölülről megindult jégtömeg megmegakadt a zátonyos helyeken és a szétágazásoknál, a honnan csak huzamosabb idő múlva birt tovább mozdulni, de a legközelebbi akadályban már ismét megtorlódott, minden torlódásnál a Duna vizét oly nagy magasságra földuzzasztván, hogy a hol gyenge vagy alacsony töltésre talált, azon átcsapott és szakadást okozott. Budapestre nézve a legveszélyesebb nap márczius 11-ike volt, a mikor a Budapest fölötti jégnek egy nagy része Batta körül megakadt és miután nem birta azonnal tovább mozditani, a vizszine folytonosan följebb és följebb emelkedett úgyannyira, hogy Budapestnél már majdnem 2 méternyi vizszin duzzadás volt észlelhető, a midőn még a felsővidék jegének másik nagy része, mintegy 6 millió köbméternyi tömege, fent vesztegelt a váczi Dunaágban és megindulása minden órában várható volt. Ily eshetőségekre való tekintetből az országos vizépitészeti és talajjavító hivatal tanácsa a veszedelem napjait jóval megelőzőleg már február 6-án abban állapodott meg, hogy a mennyiben esetleg a Duna vizszine a létező felső rakodópart magasságáig fölemelkedhetik, sőt annak mélyebb helyein át is ömölhet, етек a mélyebb helyek a 0 vizszin fölött 9 méternyi magasságra emeltessenek; egyben kiszemelte azokat a helyeket, a hol ily fölemelésre szükség van és megállapította azokat a különféle módokat is, melyekkel leggyorsabban lehet szükség esetén a partnak felemelését végrehajtani. Minderre azonban nem volt szükség, mert midőn Budapesten már beállóit az a pillanat, hogy haladéktalanul hozzá kelljen fogni a rakodó part mélyebb helyeinek feltöltéséhez, a Battánál megfeneklett jégtömeg megindult és azután a váczi ágban hátramaradt jég is veszélytelenül levonult a főváros területéről. A főváros alatti útjában azonban több helyen fölakadt, nevezetesen: Érd-Battánál, Bölcskénél, Paksnál, Fájsz környékén, a bajai kanyarulatokban Mohácsnál és Apatinnál, sőt Duna-Vecsénél, Apostagnál, Fajsznál, Apafin alatt a balparton, Gerjennél a jobbparton a védtöltéseket is átszakította. A Dráva torkolatán alól azonban elveszítette veszélyes jellegét a jégzajlás, mert a Dráva és Száva jege a felső-dunai jégnek megérkezése előtt egy-két nappal hamarább levonult a Dunán és a D na alsó vidékének jegét is magával ragadta, ugy, hogy a Dráva torkolatához csak későbben érkező felső duna-vidéki jégtömeg már jegetlen vizet talált, a melyben minden fennakadás nélkül vonulhatott tovább az ország határáig. A tavalyi jéglevonulás alkalmával tett tapasztalataink újból azt bizonyítják, hogy jégzajlás közben mindenütt ott, a hol elfajult meder, szétágazások és sziget avagy zátony képződések következtében a jég levonulása