Vízügyi Közlemények, 1892 (5. füzet)
Az országos vizépítészeti és talajjavitó hivatal 1891. évi jelentése
106 Az 1891. év a fentartás tekintetében igen nehéz év volt, amennyiben az erős jégzajlások a különben is csak módjával tatarozott építményeket erősen megtámadták és megrongálták. És igy tőrtént, hogy a rendelkezésre álló állami hitelből alig jutott a legsürgősebb munkálatokra és a szükséges javitások és kiegészítések nem jelentéktelen részét a következő évre kellett halasztani; midőn is Nagy méltóságod az erre általunk előterjesztett nagyobb összeget kegyes volt elfogadni és törvényhozásilag is biztosítani. Tekintettel arra, hogy az uj építkezések szaporodásával a fen tartások összege is tetemesen fog növekedni: abbeli meggyőződésünknek vagyunk bátrak a leghatározottabban kifejezést adni, hogyha állami pénzügyi szempontokból a fentartásra és uj építkezésekre előirányzott öszszegeket nem lehetne egész nagyságukban engedélyezni, a fentartásra felvett összegek — érintetlen hagyásával — törlések kizárólag csak az uj építkezéseknél történjenek. Inkább nélkülözzük valamely uj építmény kedvező hatását egy-két évig, hogy sem a meglevőket a megsemmisülésnek engedjük át; annálinkább, mert a fentartás, ha évről-évre növekedik is, de még sem annyira, hogy e miatt az uj munkálatokban valami érezhető hiány állana elő. 40—50,000 frtnyi többlettel esetleg minden meglevőt meg lehet menteni, míg ugyanily összegből legfeljebb egy-két uj építkezést lehet foganatosítani. Egyátalán az állami költségvetés mostani berendezése nem alkalmas arra, hogy keretén belül olcsó és megfelelő munkálkodást lehessen végezni. Az által, hogy a szabályozásokra szükséges összegek évenkint szavaztatnak meg a törvényhozás által, igen gyakran a munkálatokat csak az év második felében lehet megkezdeni és jóformán semmiféle intézkedést előzetesen nem lehet tenni; ennek ismét következménye, hogy a munkálatokat rövidebb határidő alatt kellvén végrehajtani az egységárak is magasabbak. További hátránya a jelenlegi eljárásnak, bogy a szabályozási munkák költségvetése egy évvel előbb állapíttatván meg, időközben oly változások állhatnak elő a viz folyásában, hogy a tervezett és engedélyezett mű helyett sokkal szükségesebb és czélszerübb volna mást végrehajtani, a mi azonban többé már nem lehetséges. Miért is kiváló fontosságú Nagyméltóságodnak azon elhatározása, hogy az összes szabályozandó folyókra elkészülvén az egységes tervek, az azoknak végrehajtására szükséges összegek nem épitményenkint, hanem egészükben fognának a törvényhozás által megszavaztatni és rendelkezésre bocsát tatni. Ily módon egyrészt az évi programmot jó előre meglehetne állapitni, másrészt a munkálkodást sem kellene attól lüggővé tenni, hogy az évi költségvetés mikor válik törvénynyé. Ha ugyanezen rendezéssel egyúttal az is elérhető volna, hogy a fentartásra és uj építkezésre megajánlott összegek között az átruházás joga