Vízügyi Közlemények, 1892 (5. füzet)

Az országos vizépítészeti és talajjavitó hivatal 1891. évi jelentése

103 és hozzá tehetjük, anélkül, hogy a vasutak jövedelmezősége ez által csorba szenvedne. Nem arról van tehát szó, hogy csatornákat építsünk ott, a hol a vasút az egyedül helyes és megfelelő közlekedő eszköz, hanem arról, hogy a vasutak terén túltengő politikát ne űzzünk és hogy végre valahára a viziközlekedést nagy és bizonyos viszonyok és körülmények között semmi más megfelelőbbel nem pótolható előnyeit — közgazdaságunk fejlesztésére felhasználjuk. Kevés ország rendelkezik hajózásra alkalmasabb folyókkal és nagy hajózó csatornák létesitésére kedvezőbb terepviszonyokkal mint hazánk, melynek legnagyobb részét kitevő lapályai jóformán mi akadályt sem vetnek a vizi hálózat kiterjesztéseinek. Azonban nem arról van szó, hogy a hol csak lehetséges csatornák épitessenek, hanem arról, hogy a hol a tömeg-forgalmat a vasutakról a viziutakra lehetséges és maguknak a vasutaknak szempontjából is indokolt és előnyös átháritani, hogy ott azok csakugyan létesitessenek. Azon számos csatorna vonal közül, melyekkel külömböző tervezők az országot a legutóbbi száz év alatt behálózni szándékoztak, csakis egy néhány van olyan, mely a fentebbi követelményeknek már ma is megfelel u. m. : 1. A budapest-csongrádi csatorna a szegedi kiágazással együtt, mely az egész Tiszavidékét van hivatva közelebb hozni az ország szivéhez és a közlekedés főerét képező Dunához ; minden körülmények között átdolgozást igénylő régibb tervek szerint költségei mintegy 22 millióra tehetők. 2. A vukovár-samatzi csatorna, mely kapcsolatban a Száva és Kulpa megfelelő szabályozásával, 400 kilométernyi út megrövidítést létesitne Fiume felé, költségei mintegy 12 millióra vannak előirányozva. 3. A meglevő Bégacsatorna átalakítása és Nagybecskerektől Törökbecséig való meghosszabbítása mintegy 5 millió frt költséggel. Ez a három csatorna a hajózható folyók kellő szabályozása mellett egyelőre megfelelne azoknak a követelményeknek és feltételeknek, melyeket a fentebbiekben a modern viziutakra nézve kikötöttek, hogy t. i. a vasutaktól a tömeg-forgalomnak terhelő részét átvehessék. Bármily tekintélyes összeget (39 millió) tegyen is ki ezen három főcsatornának épitése, mégis csak csekély hányadát képezi azoknak a kiadásoknak, melyek szükségesek volnának, hogy ugyanezen forgalmat vasutakkal bonyolítsuk le. Nem tehetjük, hogy ez alkalommal egy több tekintetben kényes kérdést is fel ne vessünk, t. i. a Ferenczcsatorna csekély jövedelmezőségét, melylyel évtizedeken keresztül előállottak mindazok, kik a vizi közlekedés életképességét a vasutakkal szemben kétségbe vonni látszottak. A régi Ferenczcsatornának, mely Bezdántól—T.-Földvárig terjed és a melynek helyreállitási költségei a baja-bezdáni tápláló csatornával együtt 6.300,000 frtba kerültek, legnagyobb hiánya, hogy sokkal délebbre fekszik,