Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)
A) A Tiszaszabályozás folytatása
Ezt a kérdést nekünk ismételten határozottan és világosan fel kell vetnünk, mert az érdekeltek közt megvan a tendentia és a társulati és állami mérnökök között is kisértett az a gondolat, hogy maholnap kiásatván, kibővittetvén az átvágások, mi történik az elmetszett kanyarok által elvágott területekkel ? hova tétessenek már most a töltések és ennek következtében azon területek, melyek a kanyarok és átvágások közt vannak, teljes ármentesítés alá kerüljenek-e, vagy maradjanak meg arra, a miről most igen sokat beszéltünk, t. i. a tározás javára? Ez egy eminens kérdés ép most, a midőn arról határoztunk, hogy az átvágásokat ki akarjuk képezni anyamederré. Mert ha mi a rendszeres töltésezést akarjuk elfogadni, azt, mely a folyóval párhuzamosan halad, akkor az egész munkálatot ugy kell végeznünk, hogy a kiemelt földet mindjárt oda tegyük töltések alakjában, hogy azután a területet a meder eltöltése után ármentesithessük és azt a szabályos töltéstávolságot, melyet t. tagtársaink egy része kivánt, előállíthassuk. Erre az álláspontra azonban mi nem álltunk, nem pedig azért, mert bár külömböző fogalmaink legyenek is arról, hogy a tározás hatása mekkora ? de annak a hatása el nem vitatható és én azt hiszem, hogy az egész Tisza völgye megdöbbenne egy olyan munkálattól, a mely nekik csak 25—30 ctm.-nyi vizemelkedést is helyezne kilátásba. Nem sokáig ülnénk ezen a helyen, ha azt tennők. Ezek voltak azon okok, melyek minket arra vezettek, hogy óvakodjunk minden oly munkálattól, mely a viz szinét emelhetné és ennek következtében nekünk igenis ragaszkodnunk kell, és elvünk is ragaszkodni ahhoz, hogy ezen hullámterek megmaradjanak. Ez műszaki szempontból mindenesetre azzal az anomaliával jár, melyet a műegyetem igen t. tanára kifejtett, hogy t. i. a meder rendes lefolyási viszonyai nem fognak oly jók lenni, mintha a töltések mellette megvolnának. De ha már kettő közt kell választanom, akkor én inkább maradok valamivel rosszabb, utóbb javítandó mederviszonyok mellett, mintsem hogy a Tisza alsó szakaszain ez idő szerint vizszinemelkedés t idézze k elő . Tehát az átvágások által elmetszett kanyarok eltöltését és árvédelmét mi nem hozzuk javaslatba, hanem kívánjuk, hogy azok megmaradjanak. Ugyanily számba veszszük azokat a területeket, melyek egyes öblözetek alakjában, például a közép Tisza mentén Tisza-Fürednél 5—8 és 10,000 hold terjedelemben is vannak. Ezeket sem tartjuk elzárandóknak, mert meg vagyunk győződve, hogy gazdaságilag ennek az elzárásnak nem mindenkoron van meg a kivánt gazdasági haszna. Nézzük meg a bácsmegyei keskeny öbölzeteket ; annyi baj van a fakadó vizzel, a belvizekkel, hogy bizony azon földek gazdasági kihasználása teljesen biztosítva nincs. Minket egyúttal vezet a gazdasági szempont is, a mennyiben ha ezek a területek tényleg kellő művelési kihasználás alatt vannak, akkor azok a mezőgazdaságra nézve nem elveszett területek. Látjuk a Tisza egyes részein, hogy ott igenis jó művelésmódok eszközölhetők : a tavasziak, kukoricza, dinnye, egyes helyen zöldséges kertek igen szépen virágoznak ugy, hogy vannak ott oly területek, a melyek felérnek a mentesített területekkel, amennyiben évi 30 forintot is jövedelmeznek. Az én meggyőződésem az, hogy a Tisza völgyén és pedig talán nemsokára, mert az iszapolás ha kisebb mértékben is, de folyton tart, ezen területek, melyeket ma hullámtereknek nevezünk es mentesíteni akarunk, gazdasági szempontból igen-igen értékesek lesznek az illető birtokosokra nézve. így van ez a Pó és Rhône mellett is. Ott jártam, ott álltam a
