Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)

A) A Tiszaszabályozás folytatása

— 77 — indított eljárással, illetőleg azon elvekkel, melyek szerint az intézkedések megindittattak és foganatosíttatni szándékoltatnak a Tiszára nézve, részünkről nem vagyunk megelégedve, azokat nem tartjuk helyeseknek és azért bátorkodtunk a mi terveinket és nézeteinket a t. nagy tanács elbírálása alá bocsátani. Ugyanis azt mondtuk, hogy azon szélességeket, melyek itt ki vannak jelölve, nem tart juk olyanoknak, hogy irányadók lehetnének és nem ugy fogjuk fel a dolgot, hogy azon egész, ennyi meg ennyi százezer П méteren belül, minden fát, bokrot, cserjét, ami ott van, ki kell vágni és tisztítani. Ez volt meggyőződésünk, de mielőtt e tekintetben tényleg határoznánk, kívántuk a nagy tanács bírálatát a mi álláspontunkra nézve kikérni. Mi t. i. azon szempont- és elvből indulunk ki, hogy a folyók mentén nem lehet bizonyos távolságot elméletileg megállapítani, a melyen belül a fákat, bokrokat, talán még a gyümölcsfákat is ki kell vágni —• amint a rendeletből kivehető lett volna, — hanem szerintünk minden egyes helyen mérlegelni kell a körülményekot, hogy van-e hullámtéri akadály, vannak-e lefolyási nehézségek vagy nincsenek ? és ezek tekintetbe vételével kívánjuk megállapítani, hogy egyáltalán kivágandók-e ott a fák? (Helyeslés). Mi a fáknak a hullámtéren létét, amint előterjesztésünkben is kimondjuk, nem tartjuk oly veszedelmes dolognak. Kimondjuk, hogy a törzsökös, szálas fák csak ott távolitandók el, ahol esetleg jégdugulást, vagy más bajokat okoznak ; ezt pedig egyelőre nem szabad feltennünk, mert nem vizsgáltuk át az egész folyót. A hullámtérrendezésnek ezt a részét, t. i. a fák kiirtását, tehát mi olyan nagy fontosságú kérdésnek nem tartjuk; sőt a hullámverés szempontjából a fáknak a hullámtéren való meghagyását még védelmezni is kívánjuk. (Helyeslés.) Ez az álláspont, melyet előterjesztésünkben elfoglaltunk és amiben Hieronymi ő méltósága velünk tökéletesen egyetért és azt hiszem, azon nyilatkozatokból ítélve, melyeket itt most szerencsések voltunk hallani, nemcsak a mi véleményünk, hanem az egész nagy tanácsé az, hogy a hullámtéren ezen akadályok, t. i. fák, bokrok, cserjék, stb. eltávolítására csakis igen szük határok közt kell törekednünk, t. i. ott, ahol azok tényleg akadályt szülnek, külömben pedig nekünk ott az erdei és magán gazdálkodást korlátoznunk nem szabad. Viszont ugy látom, hogy a t. tanács többsége is azt tartja, hogy ahol sürü bozótok, füzesek vannak a Tisza mentén, a parttól bizonyos távolságra, ott azok lehetőleg irtassanak ki és az abból származó iszap lerakodás és egyéb akadályok távolittassanak el. Mert aki a Tisza egyes részeit — ahol nem nagyon gondozzák a földet, ahol nincs értéke a hullámtérnek — ismeri, tudja, hogy azon pár száz méternyire keresztültörni és a Tisza élő medréhez jutni, valóságos mesterség. E tekintetben is ugy látom, hogy a nagy tanács a mi véleményünkben osztozik. Hogy az ott levő töltések, keresztgátak és egyéb ilyenek eltávolitandók, ez azt hiszem önkényt értetődik, ámbár senki sem terjeszkedett ki rá. E tekintetben ami véleményünk az, hogy ami a hullámtérrendezési és művelési módokat illeti, a nagy tanács tagjai e részben az orsz. vízépítési hivatal előterjesztésével szintén egyetértenek. Még csak egyet báorkodom érinteni. О méltósága azt a propositiót tette, hogy egy bizottságt menjen ki és állapítsa meg a teendőket a helyszinén. Miután mi a ténylegesen előforduló viszonyokra, nehézségekre, aka-