Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)

A) A Tiszaszabályozás folytatása

— 63 — lyásai nem involválták magukban a meder elfajulását; felismerte ezt Faleocapa is és megjegyezte, hogy a Tisza egy igen szépen beágyazott folyó, a hol semmi veszedelem nincs, hogy ugy csináljuk a dolgot, mint a Pónál és Hollandiában történt, hogy t. i. távoli töltésezéseket alkalmazzunk. Most ha még állna is ez az aggály, hogy a nyilt vagy tulszéles hullámterek —• melyeket a nyilt ártereknek nevez az orsz. vizépitészeti hivatal — meder elfajulást okoznának ; itt van az orvosság, a mely évszázadok óta bevált, t. i. a folyó medrének nyári gátakkal való szabályozása, fentartása, mely minden kívánalomnak megfelel a közönséges árvizig, hogy a vizeket czélszerüen irányozzuk és a medert a fejlesszük. Én tehát kötelességemnek tartom felhozni, hogy az érintett aggályok nem állanak. Én kinyilvánítom, hogy 30 évi tapasztalásaim és külföldön szerzett komoly tanulmányaim alapján az előterjesztésnek ezt a részét is ugy mint a többit örömmel üdvözlöm és nagyon óhajtom, sőt meg vagyok győződve arról, hogy ha ellenkező irányban dolgoznának, a mint mutatta káros hatását a Tiszaszabályozás kezdeténél a felső átmetszések túlságos mennyiségben való kiásása, époly káros volna most, ha uj nagy töltésekkel akarnánk szabályos hullámtért előállítani. Felszólalásom elején ki jelentettem, hogy nem vagyok szónok. Tökéletesen egyet értek ő nagyságával, midőn azt mondta, hogy kívánatos volna, hogy a főgátak is lehetőleg parallel mennének. Ez nagyon szép dolog és azt hiszem nemcsak az orsz. vízépítési hivatal, hanem mindenki ezt kivánja. Bár, hozzá teszem, hogy, olyan nagy folyó mint a Tisza, a hol ez ki lenne is vive, másutt sincs. Ott vannak Olaszországban is szép parallel töltések az Etsch-nél és másutt és mégis minden árviz városokat, falvakat önt el és a szabályozás az Etsch-nél épugy kudarczot vallott, mint az Ondova-Tapolynál és a Bégá-nál is látjuk, a hol az érdekeltség már arról gondolkozik, nem volna-e jobb kivándorolni, ott hagyni az egészet? pedig itt csak 400 köbméter viz raktározásáról van szó és ez már is majdnem 600,000 holdat emészt el. A mi már most a tiszai hullámtereket illeti, czélba volt véve, hogy szép parallel töltéseket kell 200, később 400 ölre csinálni. Meg volt ez az eszme a genialis Herrichnek programmjában is. Szerencse, hogy ezt, a részét nem vihette ki. Most midőn előttünk áll az, hogy oly árviz tömeget raktározhatunk, mely lia lezúdulna, akkor a Dunával vetélkedő és nem egy ilyen tiszai szelvényre volna szükségünk; mi, a kik az árviz védelemnél működünk, tudjuk jól, hogy a mi rossz gátaink, melyeket többnyire a közelgő árviz előtt emeltek successive, melyeknél nem volt rendes alapozás, eltisztitás stb., belsejükben csaknem kivétel nélkül betegek és roppant dimensióval kell azoknál a mulasztásokat, bűnöket pótolni. melyek a gátak rendes kiépítését lehetetlenné tették, ha ezeket a hullámtereket is összeszorítanék parallel gátakkal, melyek a víz szabályos levonulását elősegítsék — a mit én egyébiránt részben frázisnak tartok — akkor oda jutnánk, a mit külföldi szakértők többször hangsúlyoztak a szorulatokra nézve, hogy a Tisza meg lenne fojtva. Ép azért ismételve mondom, hogy én örömmel üdvözlöm az orsz. vizépitészeti hivatalnak ezt az eljárását, hogy erre a fontos tényezőre is kiterjesztette figyelmét és hozzájárulok az általa proponált módszerhez, mely azon kétélű fegyvernek a káros élét elakarja venni és csak azt tartja meg, mely a Tisza völgye ármentesitésének, meggyőződésem szerint, legjobb