Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)

A) A Tiszaszabályozás folytatása

III. A vízügyi műszaki nagy tanács 1891. évi április hó 22-én délután 5 órakor tartott (harmadik) ülésének naplója, Jelenvoltak: mint a 21-én tartott tanácsülésen és Hieronymi Károly. Fejér Miklós államtitkár, elnök: A tanácskozást ezennel megnyitom s felkérem a tanács tisztelt tagjait, liogy a hullámtér rendezése kérdéséről nyilatkozni sziveskedjenek. Mindenekelőtt azonban kérem az előadó urat a tervezet ismertetésére. Miinzberger Ferencz műszaki tanácsos: A mederrendezéssel kapcsolatos hullámtérrendezés érdekében szükségesnek mutatkozik, hogy a Tisza folyó medre és a védtöltések közti területen levő, részben az árviz szabad lefolyását hátráltató, részben pedig a hullámtér feliszapodását elősegítő keresztgátok, sűrű erdőségek, illetve füzesek s egyéb akadályok eltávolíttassanak, és hogy a szabadon hagyandó hullámtér, melynek szélessége a magas ministerium által folyó szakaszonként annak idején már megállapittatott, folyton tisztán tartassák. Ezen kérdés azonban nem elméleti alapon szándékoltatik megoldatni, teszem pl. hogy a szabadon hagyandó hullámtérbe eső minden egyes fa kiirtassék, hanem a kellő megfigyelések alapján, az illető érdekeltek meghallgatása után s a helyi viszonyok figyelembe vételével fog annak idején intézkedés tétetni az iránt, hogy csupán a vízlefolyást tényleg hátráltató, esetleg veszélyes jégdugulást avagy iszapolást előidéző akadályok eltávolíttassanak. A hullámtérrendezés czimén felmerülendő költségek a mederrendezési munkákra vonatkozó költségvetés „előre nem láthatók" tételére felvett összegben fogják fedezetüket találni. A hullámtér- és mederrendezéssel szoros összefüggésben van a tiszai nyilt árterek kérdése is. Ezen nyílt árterek az árvizhullám tömegének csökkentésére s magasságának kisebbítésére mindenesetre befolyással vannak, a miről a vízrajzi osztálynak e tekintetben szerzett tapasztalatai is tanúskodnak. Ezen szempontból tehát kívánatos, hogy a nyilt árterek általában véve egyelőre mint olyanok fenntartassanak; minthogy azonban a nyilt árterek a Tiszameder fejlődésére helyenkint kedvezőtlen hatással vannak, e körülményre való tekintettel ismét szükségesnek mutatkozik, hogy azok legalább oly mérvben megszüntessenek, hogy a közép