Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)

A) A Tiszaszabályozás folytatása

— 50 — vagy feleslegeseknek, vagy meg nem felelőknek bizonyulhatnak, a szakértői renomééval ellenkezik. Ezen okok s tanulmányok vittek bennünket arra is, hogy a kenézi szorulatra vonatkozólag a segítség módja, rendszere és eszköze tekinte­tében eddig felmerült eszméket elfogadhatóknak nem tartjuk. Mi előbb meg akarunk arról győződni, hogy micsoda eredménye lesz azon esz­közléseknek, melyeket a társulat most létesít, és attól tesszük füg­gővé, hogy történjék-e ott valami, vagy pedig nem ? Mi tehát egyáltalán nem akarjuk előterjesztésünkkel azt jelezni s következtetni, mintha e dolgokat negligálni akarnók. A mint tegnap is említettem, azzal szintén számolnunk kell, hogy a czélt miként érjük el jobban és könnyebben? Па van is valahol duz­zadás, utóvégre nagyon könnyű volna elméletileg a folyó csatornázásá­val stb. segíteni s kimondani, hogy a Tisza medre ugy szabályoztassék, hogy az esésben semmiféle változások, duzzadások ne forduljanak elő sem a mélységben, sem a szélességben. Igen, de először tudni kell a költségeket, a melyekbe az kerül s azt, hogy arányban áll-e a munká­latok haszna ezen költségekkel? Egy pár centiméternyi töltés emeléssel gyakran érjük el ugyanazon eredményt, mintha a vizszin duzzadását megszüntetnők. E tekintetben a szakértő a gyakorlatban korlátozva van. Azon szo­rulatokra nézve, melyeket méltóztatott felemlíteni, igaz, hogyha nekünk módunkban állana a Tisza töltésének s az algyői hídnak helyét s beren­dezését meghatározni: ezt figyelem nélkül nem hagyhatnék; de viszont nem hagyjuk figyelmen kivül azon állapotokat, melyeket a szabályozás s a munkálatok eddig teremtettek. Nekünk bizonyos mértékben azokhoz alkalmazkodnunk kell. Az algyői szorulatra nézve már Bertalan kollegám utalt arra, hogy ez a szakasz oly szoros kapcsolatban van a Maros tor­kolatával s oly közel van hozzá, hogy be kell várnunk azon munkálatok­nak, melyeket a torkolat körül terveztünk, az illető szakaszra gyakor­landó hatását s eredményét. Mert mi nem vagyunk azon hiedelemben, mintha mi azzal a mit előterjesztettünk, az egész Tisza szabályozását be­fejezettnek tarthatnók. Mindenesetre az átvágásoknak anyamederré való kifejlesztése fog bizonyos viszonyokat s körülményeket szülni, melyeknek további javítása, sanálása szükségessé válik. Ezek aztán részben azon idő alatt, melyre a munkálatok kontempláltatnak, részben azután, foga­natba is fognak vétetni. Malina tagtárs ur utóbbi felszólalására csak rö­viden reflektálok. 0 megkülönböztet lebegő iszapot s oly hordalékot, mely a folyó fenekén megy. Méltóztassék már most nekem megmagya­rázni, hogy honnét van a természetnek az a tüneménye, hogy a lebegő iszap ott megy legmagasabban, a hol a hullámterek legszélesebbek ? Hol kellene tehát legjobban felraknia a hullámtereket a Marostorkolat alatt? Ott, a hol nagyobb hullámterek vannak és mégis a mult esztendőben együtt végzett utunkon, melyet Szegedtől a torkolatig tettünk meg, azt tapasztaltuk, hogy ott, a hol szorulatok vannak, ott töltötte fel a Tisza legjobban az ő partjait s ha megnézzük a hordalék vastagságát, minő­ségét, azt látjuk, hogy az semmiesetre sem oly hordalék, melyet a folyó lebegtetett, hanem olyan, melyet a fenekén vitt. Nagyon könnyen meg­magyarázható tünemény a folyók természetében az, hogy a hol a fo­lyókban örvényelések vannak a fenékről a partra, ott a folyó nemcsak iszapot, hanem durva homokot, sőt kavicsokat is dob ki. — Láthatjuk ezt a Dunánál is, hol a felső dunai munkálatoknál 2—3 méter magas

Next

/
Thumbnails
Contents