Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)
A) A Tiszaszabályozás folytatása
— 43 — Felmerült az a nézet, hogy nem a zuhatagoktól, — mert hiszen onnét a Tisza 130 kilométernyire van, tehát ennyire kotorni igen nagy nehézséggel járna, — hanem nem lehetne-e közvetlenül bizonyos távolságra már a Tisza torkolatától kezdve kisebbnemü kotrásokat végezni s igy Titelnél a Tisza torkolatánál a vízszint sülyeszteni. Ez a mint ismeretes, a Lanfranconi-íéle terv. Már most kétségtelen, hogy e terv a megvalósításhoz, az elérhetőséghez sokkal közelebb áll, mint az az eszme, mely a Tiszaszabályozás bajait a Vaskapunál s a zuhatagosnál akarja orvosolni. Azonban itt is a Duna medrében kellene azt a nagy mélyítést az egész árvizre előállítani s folytatni felfelé egészen addig, a hol a bajok tulajdonképen vannak. Tehát ezzel is ugy vagyunk, hogy cs ;nálnánk a Dunának egy mélyebb medret, hogy a Tisza gyorsabban folyhasson le. Ámde a Tisza tényleg ma is nagyon gyorsan folyik le a Dunába. A vízállások mutatják, hogy a Tiszának és Dunának nagy vízállásai nem esnek össze; hanem lehet a Tiszának igen magas s ugyanakkor a Dunának igen alacsony vízállása. Nekünk tehát a tapasztalás megmutatja, hogy a Dunának a vízállása igen alacsony akkor, mikor a folyónak Szegedtől s Török-Becsétől rohamos esése van. A Duna maga kis vizével állítja elő azt az alacsony vízszint, melyre milliókat kellene költeni, és ugyanakkor Szeged felett mindig óriási vizszinek vannak. E szerint tehát a tapasztalat, a gyakorlat, a vizmércze mutatja, hogy a baj nem Titel körül van, hanem a magasabb vízállásoknál keresendő. Titelnél a legmagasabb vízállás 6-3 méter. Én azt hiszem, hogy az egész Tiszavölgy egyhangú hozsannával fogadná, ha azt mondanók, hogy Szegeden 65 vagy 7 méteres vizet fogunk előállítani. Ha tehát a dolog ugy volna, hogy az akadály Titelnél rejlik, ott kellene a vizmérczének a duzzadásokat mutatni, ott kellene a torlódásokat észlelnünk, mert hiszen mindenütt tudjuk, hogy a hol akadály van, vizszinduzzadás is van, s igy feltehető, hogy ha Titelnél volna az akadály, a természeti törvényeknél fogva annak Titelnél is jelentkezni kellene, ha nem jelentkezik, jele annak, hogy ott az árvizek lefolyásának nincs akadálya. Ez az oka, a miért mi azzal a kérdéssel, hogy az árviz lefolyása szempontjából Titelnél s a Dunán munkálatokat eszközöljünk, nem foglalkozunk és nem proponálunk e tekintetben semmit, mert mi ott akarjuk a bajt orvosolni, a hol az tényleg jelentkezik, a hol a vizmérczék az akadályokat megmutatják. A viz lefolyásában jelentkező akadályokra nézve a mércze ugyanaz, a mi a légsulymérő a légnyomásra nézve. A mint minden legkisebb változást, a mely a levegő súlyában s nyomásában beáll, a barométer a legérzékenyebben megmutat ; ugyanugy mutatja és oly präcziz mérő eszközünk van nekünk a vizben lévő összes akadályokra a mérczében. Ha nem tudjuk is egyenként megmondani, hogy a meder fenekén, szélességében vagy a hullámtéren magában van-e az akadály ? de az kétségtelen, hogy a hol akadály van, az a vízállásnak magasságában jelentkezik és pedig a szerint, a mint az akadály mily vízállásnál létezik. Hogy ha kis vízállásnál van : a megfelelő mérczeállásban nyilvánul. Méltóztassék a hosszszelvényben megnézni, a Sajó torkolatánál nagy mérlékü hordalékot hoz a Tiszába, és itt meg is van a kis vizszin magasságában az akadály, a mely nagy vízállásnál mindig kisebb lesz. Szóval mindazon akadályok,, melyek a víz lefolyásában jelentkeznek, vagy jelentkezhetnek, a mérczék állásában a legpräczizebben, a legbiztosabban az utolsó milliméterig nyilatkoznak. Ha tehát nekünk az akadályok megmérésére ilyen präcziz eszközünk van, a melynél meg-