Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)

A) A Tiszaszabályozás folytatása

— 41 — Elismerem, igen nagy kérdés ez s nem végezhetünk vele egy könynyen, hogy t. i. a Maros szabályozására, a melyről ugy vettem ki, nem mondatott, mintha az alsó részre értetnék, valami összeg volna felveendő. Én ezzel a kérdést nemhogy megoldva nem találom, de veszilyt látok abban, hogy a hordalék, mely ma is lejön a Maros torkolatától a Tiszába, ha a Marost még jobban szabályozzuk, még sokkal nagyobb mértékben és még durvábban fog lejönni. így van ez a felső Tiszával s minden mellékfolyó betorkolásával. Ennek következtében ezzel a kérdéssel igen csinján kell elbánni s e tekintetben az orvoslás nem lehet oly gyors, a mily könnyen a követelményt felállítani lehet. Ez igen könnyű, de ezzel is ugy vagyunk, hogy ami a theoriában egyszerű, az a gyakorlatban igen nehéz. Vannak azonban e tekintetben mégis megnyugtató momentumok, a melyeket mi iparkodtunk szem előtt tartani. Nevezetesen a kultúrmérnöki intézmény, midőn a vizjogi törvény életbeléptetése után ezek a dolgok is aunak kezébe kerültek, mindjárt azon a nézeten volt, hogy az a rendszer, mely 1840. X. t.-cz. alapján a malmokat s fenékgátakat egyszerűen levágatta s megszüntette, a folyó alsó részén igen nagy bajokat s veszélyeket okozott. Ennek következtében megállapittatott, hogy ugy a Maros, mint a Szamos erdélyi részén s egyáltalában a folyók felső vidékén a fenékgátok, malmok, iparmüvek stb., ha bizonyos duzzadást okoznak is, — melyet lehet mérsékelni s megszüntetni bizonyos mértékig. — de igen nagy haszonnal vannak e müvek az alsó vidékre ; tehát számukat lehetőleg növelni s nem csökkenteni kell. Ez irányban működünk egy pár esztendő óta s természetesen ez nem egy pár év munkája, hanem évtizedek munkája lesz. A mint a fenékmüvek a folyó felső részén szaporodni fognak, azon mértékben fog a hordalékok lejutása az alsó részekben csökkenni. Ez az egyik, a mi a hordalékokra tartozik és e tekintetben ki is fejeztük világosan a Maros torkolatára nézve azt, hogy itt nem lesz oly könnyű munkálatokat végrehajtani, a mint azt a theoriában felállítani lehetséges. A másik dolog, a mely megnyugtathat bennünket arra vonatkozólag az, hogy az erdőtörvény erdeink fentartására nézve igen értékes s igen hatásos intézkedéseket foglal magában. Én ezen kérdés iránt mindig érdeklődtem és tapasztalásból is mondhatom, és a t. tanácsban résztvevő tagok is tudják, különösen ha felső vidéken is jártak, hogy a meglevő erdők konzerválását a ministerium igen keményen tartja kezében. Sok is a miatt a panasz, hogy e szigor közszempontból nem jogosult. Mondom tehát, ez iránt teljesen meg lehetünk nyugodva, hogy nálunk oly állapotok mint Svájczban vagy Francziaország némely részében nem fognak beállani. Azonban maga a t. erdészeti osztály is bevallja, hogy e tekintetben a viszonyok ismét olyanok, hogy az erdőtörvénynek egy más intézkedését, mely a törvény életbe lépte előtt elpusztult területek befásitására vonatkozik, épen anyagi erőink csekélysége miatt nagyon kevéssé lehetett végrehajtani. Ha majd e téren előbbre haladunk, remélhetjük, hogy nem ugyan egy-két év múlva, de idő folytán a viszonyok javulni fognak s a felső észen lévő hordalék kérdésének megoldása mind könnyebbé fog válni. Ismétlem, hogy ez a kérdés nem oly könnyű s nem lehet azt megoldani magán az illető folyónak azon szakaszán, a hol e baj jelentkezik, hanem az okokat máshol, t. i. fentebb kell keresni, és attól a vád-