Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)

A) A Tiszaszabályozás folytatása

— 40 — Iívassay oszt. tanácsos: Én nem a dolog administrativ oldalát hanem csak védekezésül a megosztás kérdését kivánom érinteni. Mi mű, szaki emberek egy positiv törvénynyel álltunk és állunk szemben, a mely szerint ki kellett mutatnunk, hogy ezen munkálatokból, melyek azok, melyek a társulatokat, községeket, egy szóval más érdekelteket érintenek, s melyek azok, melyek csak az államot terhelhetik ? Azt azonban, hogy ezen 1.400,000 frtból miként participiáljanak mindezen érdekeltek? mi nem vitattuk meg s azt tartjuk, hoyy ez nem is lehet az előterjesztés tárgya. Ez tárgya lehet a tiszaszabályozási vagy vizjogi törvény revisiójának ; de nem a jelen tanácskozásoknak. Mi ragaszkodtunk a meglevő positiv törvényhez, mert máskép nem is tehettünk. Annyiban megnyugtathatom a tiszavölgyi társulatnak t. tagjait, hogy erre vonatkozólag a mi előterjesztésünk a jövőben teendő semmi intézkedésnek nem praejudikál, hanem csak arra támaszkodik, a mit a törvény szavai határozottan rendelnek. Ennyit elvileg a magunk védelme szempontjából. Röviden kívánok még reflektálni az egyes felvetett kérdésekre s ebben a tekintetben bizonyos sorrendet tartok kívánatosnak követni. Nevezstesen csak egy ellenvetést hallottam általánosságban azon elvek szempontjából, melyek előterjesztésünkben a mederrendezésre vonatkozólag le vannak fektetve. Ezen ellenvetést Maiina tagtárs ur tette, a ki tegnap azt mondotta, hogy a hordalékra a mederrendezések fejezetében a kellő tekintettel nem vagyunk s kifogásolta nevezetesen, hogy a Marosra vonatkozólag külön előterjesztést nem tettünk. Méltóztassék megengedni, hogy ezzel a kérdéssel kissé behatóbban foglalkozzam. Minden mederrendezésnek — ez általánosságban mondható — az a következménye, hogy azon a szakaszon, a hol mederrendezés, partbiztositás, párhuzammüvek s egyáltalán partok fixirozása történik, mindenesetre a vizmedernek koncentrálása következtében gyorsabb vízlefolyás áll elő s az egész vizszabályozásnak összes példái ezt mutatják. Ezt látjuk a Maros torkolatánál, ezt látjuk az Ondova torkolatánál, hogy a hol a medret megrövidítették^ szabályozták, ott a hordalék, mely azelőtt felsőbb helyen rakodott le, sokkal alantabb pontjára ért le a folyónak s igen sokszor nagy bajokat okozott. Már most, ha mi a hordalék szempontjából а Tisza felső szakaszán, a hol még durvább a hordalék, vagy a Maros torkolati szakaszán nagymértékű partfixirozást és párhuzammüveket csinálnánk : ennek a technika s a természet törvényénél fogva azon hatása lenne, hogy a Maros vagy a folyónak azon részéről a hordalék még nagyobb mennyiségben s még durvább minőségben jutna le. Ezen kérdésben tehát oly könnyen s oly hamar eljárni s erre nézve propositiót mondani nem lehet. Ez a vízi technikának legnehezebb kérdése, a mit eddigelé nemcsak mi nem tudtunk gyakorlatilag megoldani, de a világnak egyetlen országa sem oldott meg jól. Nem ott van tulajdonképen a baj oka, a hol az jelentkezik, hanem sokkal magasabban. Ha azt akarnók, hogy a folyó hordalékmennyiségét csökkentsük, akkor nem a folyó alsó részén kell munkálatokat végezni, hanem felső völgyükben fenékmérséklőket alkalmazni, a vízmosásokat elzárni, erdőket konzerválni stb. Ily munkálatok akadályozhatnák meg a hordalék lejutását. Már most, hogy a Tiszaszabályozás keretébe bevonható-e ma s egyáltalában lehetséges-e, hogy a Szamosnak, Marosnak Erdélyben lévő részein s általában a felső völgyekben a Tiszaszabályozás czéljából ilyen munkálatokat végezzünk ? ebben a kérdésben én oly hamar Ítéletet mondani nem tudok s nem is akarok.