Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)

A) A Tiszaszabályozás folytatása

- 38 — tok fel is iszapolódtak. A szegedi szakaszon annak idején volt alkalmam több átmetszésnek bővitési munkálatait vezetni s igen sokszor kényszerhelyzetben voltam. Minél tovább helyezzük el az anyagot, annál nagyobb szolgálatot teszünk a dolognak s mégis meg volt kötve a kezem a kisajátitás kérdése által. A borjasi esetnél pl. a kiásandó földet lényegesen messzebb kellett volna elhelyezni a tengelytől. Miután azonban száz ölnél több terület nem volt kisajátitva, tökéletesen meg volt kötve a kezem. Arra hivom tehát fel az illetékes körök figyelmét, hogy ha megállapodásra jutnak az iránt, hogy a most bővítendő átmetszésekből nyerendő föld a hullámtér legkülsőbb határán helyeztessék-e el, vagy a tengelyből egy bizonyos, de nem kis távolságra ? részemről azt ajánlanám, hogy a szabadon hagyandó hullámtér legszélére helyeztessék el a kiemelendő anyag. Igaz, hogy a költség igy nagyobb lesz, mint ha a viz folyásával párhuzamosan helyeztetnék el, de a vízlefolyás gyorsaságát valamint a raktározást is elősegítené, különösen pedig a jégtorlódásnak megakadályozására hatna. Arra nézve épen a Kőrösnél van egy eklatáns példa, hol az átmetszésekből lerakott föld toronymagasságban van felhalmozva költség szempontjából és a jég levonulását nagyon neheziti, ugy hogy tervbe is vették ezen nagy halomnak successive a hullámtérből való áthelyezését a legszélsőbb határig. Tehát a kisajátítandó területekre nagy gond fordítandó s a kisajátitás nehéz kérdését előre rendezni kell. Grallacz János műszaki tanácsos: Tény az, hogy a szorulatoknál vizszin emelkedések szoktak előállani ; de a kis tanács tudván azt, hogy igy van, latolgatta azon költségeket, hogy mennyibe kerülne azoknak kibővítése s ugy találta, hogy ez nem áll arányban azon eredménynyel, mely a vizszin sülyedésében előállhat. Ez volt a kis tanács álláspontja, melyet magam is helyeseltem, nekem azonban vannak egyéni nézeteim is e tekintetben. A Tiszán a hullámtér voltaképen megállapítva nincsen, annak szabványos szélessége ma igen változó s ilyen a Tiszán megállapítva nincsen. Paleocapa nagyon távoli, Vásárhelyi igen csekély töltéstávolságokat ajánl. Melyik jobb ? azon most is lehet vitatkozni. Én azt hiszem, leghelyesebben járunk el a töltések megállapításánál, ha a folyónak lefolyását veszszük irányadóul és a hullámtérrel párhuzamos töltéseket emelünk. Ily módon a meder fejlődése egyforma lesz ; mert az ismert tény, hogy ott a hol szorulatok vannak, a meder bizonyos fokig fejlődésben van; de azon a fokon tul a fejlődés inkább visszafejlődésnek nevezhető, a mennyiben a meder azután az alsóbb rétegekben annyira ki szokott bővülni, hogy zátonyosodásra ad alkalmat. Ezt tapasztaljuk az alsó Tiszán is. Ha ma kezdenők a Tiszát szabályozni s most kellene megállapítani a Tisza hullámterét, mindenesetre nem azon specialis érdekek volnának tekintetbe veendők, a melyek annak idején voltak, a mikor hol széles, hol keskeny hullámtér állapíttatott meg ; hanem legyen a hullámtér akár széles akár keskeny, minden esetre egyenlőnek kell lennie, a mi nézetem szerint a vizlefolyási viszonyokra s a medernek egyenlő mértékben való képződésére vezetne. De mittevők legyünk most a fennálló szorulatokkal ? A szorulat eltávolítása óriási költséggel jár. Ezen munkálat, a mely itt kontempláltatik az előterjesztésben, a mederrendezésekre s egyúttal a hullámtér rendezésére vonatkozik; tehát a hullámtér rendezési munkálatok által kellene nekünk a töltések rendezését is teljesítenünk. Erre nézve azonban még nagyon kevés adat van. hogy miként fog