Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)

B) A Temes-Begavölgy ármentesítése

— 141 — foidittatik és mely czélokra szolgálnak? A költségvetésbe legelső sorban felvettük azon hatodfél millió forintnyi összeget, melylyel a raktárterületek megváltása jár, azért, mert kérdéses egyrészt, hogy vájjon az illető területek birtokosai miként tűrnék a tervezett vizi munkálatokat a sajátjukon? másrészt pedig a raktár-területeknek egy kézbe való vétele, a viz hasznosításának megfelelőbb egységes mezőgazdasági üzemtervnek megvalósítása végett czélravezetőbbnek látszott. A költségek második csoportját ezen raktárterületeken, a viz vezetésére, egy szóval a raktározással összefüggő munkálatokra szolgáló 2.703,000 frt képezi, a harmadik csoportba a vizvezető medrek javítására és rendezésére 1.430,000 frt vétetett fel, melyből egymagára a Temes rendezésére majdnem 1.000,000 frt esik és evvel szemben a negyedik pontban kizárólag a védelmi töltések építésére, illetőleg a meglevők erősítésére, összesen csak 015.000 frt irányoztatik elő, ez az előirányzatnak alig 13 százaléka. A költségek utolsó, de igen fontos csoportját a belvizek levezetésére előirányzott 857,000 frt képezi, a melyen kivül a kisebb kiadásokra eső 250,000 forintot is figyelembe véve, az egész ármentesitéssel járó uj kiadások 11*5 millió forintot tesznek ki, ebből azonban alig 50°/

t

í tekinthető holt befektetésnek. A tervezett ármentesítés végrehajtása által elérendő haszon ezen mindenesetre jelentékenynek nevezhető befektetésekkel szemben is kedvezőnek ígérkezik, mert a haszon megbirálásánál a szorosan értelmezett ármentesitésen kivül, bizonyára latba vetendő még azon mezőgazdasági eredmény is, melyet a vizraktárterületeken az iszapoló vizeknek okszerű hasznosítása mellett elérni fogunk, de még különösen javunkra esik a mérlegelésnél azon legkevésbbé sem kicsinylendő körülmény, hogy a veszélyeztetett területeket az árvíztől nemcsak megmentjük, hanem hogy ezen mentesítés a lehető legbiztosabb alapon történik, mivel a gyors és váratlan bekövetkezett árvizeknek épen veszélyes jellegét, a sújtó fegyvernek erejét vettük el. De latba esik az is, hogy az áradásoknak minden védekezést meghiúsító hirtelen feltornyosulása ellenében a vidéknek teljes biztosítékot nyújtván, az árvédelem és ennek költségei elesnek. Itt tehát ismertetésemben visszatérhettem kiindulási pontomhoz, a mennyiben a szőnyegen forgó ármentesitési tervnek fontolóra veendő oldalait előtárva, kitüntetni igyekeztem, hogy a tervezet lényege abból áll, hogy az ármentesítés legjobb kiszolgálásával az eddig veszélyt hozó áradatoknak a mezőgazdaság javára való kihasználását egyesíteni és evvel az ármentesítés keresztülvihetősége és az általa igért előnyöknek megvalósulása iránt; de daczára ennek, meg kell emlékeznem azon természetesnek tetsző idegenkedésről, melyet azok táplálnak, kik a vizraktárhelyek nagy kiterjedésű felszínén keletkező hullámverésekben, az eddigi árvízveszélyeknek egy még nehezebben leküzdhető ellenlábasát vélik feltalálni. E tekintetben teljes nyugodtsággal mondhatom, nincs mitől tartani ; mert először a raktárterületek csekély mélységű vizrétege egymagában sem alkalmas a nagy hullámok képzésére, de továbbá a nagy nyilt felszin, a közbevetett erdőségekkel meg van, vagy meg lehet szakgatva, s a mi még hatásosabb lesz, minden egyes, úgynevezett elárasztó (átbuktató) töltésnél a viz felszínének megtörése áll elő, tehát a hullámverés tovaterjedése is ily helyeken, tetszés szerinti számban és mértékben, megakasztatik, úgy hogy a völgyet keresztben elzáró töltésektől a hullámverés teljesen távol fog tartatni, de még ezenfelül az utolsó vé-