Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)

B) A Temes-Begavölgy ármentesítése

— 113 — töltése kiépittetése óta mindvégig s több ízben emeltetett, s daczára annak, hogy a Temes folyó mellékvizeinek az eredeti szabályozási tervezetben javasolt erőszakos betorkolása nem eszközöltetett, nem felelt meg, miként azt az 1887. évi árviz adatai igazolják, midőn a társulati árterek mintegy 40%-a elöntve lett. A két levezető-meder helyzetének ezekben történt megismertetése után áttérek az egyes mellékfolyókra és pedig először a Béga mellékágát képező Ó-Béga-Beregszó lecsapoló csatornára. A Jér, Nyárád és Beregszó patakok vizeinek, részint az Ó-Béga medrének felhasználásával létesitett, ezen csatorna Szakálházánál veszi kezdetét és Klekknél torkolik be a Béga-csatornába, mig maguk a csatornába ömlő és előbb megnevezett patakok medrei, kivéve, hogy a Beregszó az úgynevezett Saugraben segélyével a Nyáráddal már régebben egyesittetett, különben jórészt eredeti állapotukban hagyattak meg. A létesitett szabályozási müvek kiterjedése a helyzetnek megfelelő, miért is csak a lecsapoló csatorna védő töltéseinek a kellő biztonságot nyújtó méretre való kiegészítése és a csinárosi erdőnél levő mederszorulatnak eloszlatása szükséges, a mennyiben a végrehajtott tanulmányok azt igazolják, hogy a patakoknak bármily irányú szabályozása, illetve a szabályozásnak Szakáiháza feletti részre való kiterjesztése az eddig elért eredményeket koczkáztatná. Ugyanis a patakoknak az ármentesítés keretébe való bevonása által azon mélyebben fekvő területek, melyek jelenleg a vizek raktározását eszközlik, kizáratnának és az árvizek gyorsabb és nagyobb tömegben való lefolyása elősegittetnék, a mely okozatnak ellensúlyozásául pedig oly mederbővítés és e mellett töltésemelés kívántatnék, melynek költségei az elérhető haszonnal arányban nem állanak. Ezeknek alapján az Ó-Béga-Beregszó lecsapoló csatorna, melynek maximális vizliozománya 53 m'-ben lett számítva, különösen azon körülmény folytán, hogy 1887 óta a töltés jelentékeny része emelve és erősítve lett, vidékének jelenleg, ha nem is teljes, de kielégítő biztonságot nyújtani képes. A Temesina. A Temesnek a síkságba kilépése után ezen első nagyobb mellékfolyása, mely a torkolattól Boldur községig terjedő szabályozott részében Temesina és ettől felfelé eredeti állapotban levő szakasza Csernabara névvel jelöltetik, épen ezen helyzeténél, valamint különösen azon körülménynél fogva, hogy baloldalán csaknem függőleges irányban 11 jelentékenyebb és nagy eséssel biró patakok eddig észlelt legmagasabb állásukban 00 köbméterrel és igy 120 köbméterre emelik másodperczenként tömegét, a vidék ármentesitése megoldottnak egyáltalán nem tekinthető, mert ugy a szabályzatlan Gsernabara, mint attól nem nagy távolságban levő hegyekből eredő patakok árvizei, különösen a Temes visszahatása folytán be nem juthatnak a Boldurig szabályozott mederbe, minek következtében a töltéseket, melyeknek kezdőpontja minden bekötést nélkülöz, megkerülve, az egész völgyet elárasztja. A Surgány. A Temesnek ezen legkisebb mellékága, mely a Vukova érrel együtt 40 köbméter maximális vizhozománynyal bir, Dragsina községnél torkol be a Temesbe. Az e pataknál végrehajtott munkálatok csakis Köveres községig terjednek, azonban e részen is összefüggő egészet nem képeznek, minek természetes következménye az, hogy a jelzett községek közötti területek árvizek alkalmával elárasztatnak. A Poganis 200 köbméter vizhozománynyal biró, ezen patak Duboz községnél lép ki a síkságba, hol csakhamar több ágra oszlik, melyek közül egyik jobboldali ága Balázsfalva, másik ága pedig Berény község 13*