Vízügyi Közlemények, 1891 (3. füzet)

IX. Mederrendezés átalánosságban

63 A + 5 méter vízállás alatti keresztszelvények területei az összes hossz 78°/o-ában növekedtek és 22°/o ában fogytak. A Tisza medrének feneke tehát a folyó hosszának több mint fele részében mélyedett, a mederszelvény területe pedig a folyó hosszának több mint 3A-ed részében megbővült.« A kis vizszinnek Í890. évben történt fixirozásából és a kis vizekre rendelkezésünkre álló adatokból pedig azt látjuk, hogy a kis vizszin magassága a tanulmány tárgyává tett folyószakaszon kevés kivétellel csökkent és alászállott s igy ha összevetjük a kis vizszin alatti átlag mélységre és szelvényre, nemkülönben a kis vizszinére nyert eredményeket, azt kell következtetnünk, hogy a Tisza önerejéből a 0 viz alatti keresztszelvényeket bővítette, azaz a Tisza magamagát a talajba általában mélyebben beágyazta a szabályozás megkezdése óta. Ugyancsak a vízrajzi osztály adatai szerint az 5 méteres vízállások alatti keresztszelvényekben megmozdittatott összesen mintegy 75,000 000 m

3, miből lerakódott újból a mederben mintegy 8,000.000 m

s, tehát 67,000.000 m

3 végleg elmosatott. A vízrajzi osztály 1886. évben tett tanulmányainak eredményét igazolják és megerősítik azon felvételek, a melyeket a volt közmunkaés közlekedésügyi m. kir. miniszter a folyó szelvényének nyilvántartása czéljából a folyó t.-füred-titeli szakaszán az 1889. évben eszközöltetett. Tudva és elfogadva ezen adatokat, a melyek mind kétségbevonhatatlanul azt igazolják, hogy a Tisza fejlődő állapotban van, felvethetjük egész határozottan azt a kérdést és kimondhatjuk, hogy a Tiszán a meder általános fixirozásáról, a normál szélesség megállapításáról p. o. ugy, a mint az a felső Dunánál folyamatban levő munkálatoknál történik, nem lehet még szó mert ma nem lehet tudni, hogy a mederalakulási viszonyok a Tisza medrét hova fogják fejleszteni akkor, ha a Tiszának átvágásai a titel-tokaji szakaszon mind anyamederré fognak válni. És ugyanezért ma általánosságban sem lehet a meder azon ideális partvonalát megállapítani, melyet az átvágások kiképződésével el kellene foglalnia, mert bizonyosnak mondható, hogy a Tisza vízjárásában az egyensúlyi helyzet — mint az az átvágások fejezetében értelmezve van — csak rkkor fog helyreállani, ha az átvágások már mind anyamederré kifejlődtek és a Tisza az ezek behatása alatt álló folyószakaszon vizemésztéséhez és medrét alkotó talaj minőségéhez képest magát beágyazta. Hol van ennek határa, azt természetesen most, a Tiszának fejlődő állapota mellett megközelítőleg sem lehet megállapítani a mai adatok mellett, miért is ma valamely ideális medervonalat meghatározni annyit tenne, mint kellő tájékozás nélkül határt szabni a meder fejlődésének, a melyet pedig előmozdítani egyik legfőbb törekvésünket kell hogy képezze. De nem hagyható itt figyelmen kivül azon kérdés sem, vájjon, ha a Tisza medre valóban ki lenne ma a tokaj-t.-becsei szakaszon annyira fejlődve, hogy a levezetendő vízmennyiség és a meder közt a megfelelő arány fenn-