Vízügyi Közlemények, 1891 (3. füzet)
VIII. Átvágások
58 \ A Tokaj feletti átvágásokban ily alapméret mellett mesterséges bővités elő nem fordul — kivéve azokat, a melyek egyáltalában nem indultak fejlődésnek, vagy a melyeket a folyó elhagyva — feliszapolódtak, de a melyek kiképzésére ma vizlefolyási szempontból egyáltalában szükség nincs. Ezen méretre az átvágások 10—12 év leforgása alatt lennének kibővitendők már azért is, hogy a munka az államháztartás szempontjából lehetőleg jutányosán és takarékosan foganatosittassék. Igaz, az átvágásoknak ezen méretre történő bővitése oly költséget igényel, mely az 1890. év végéig befektetett összeggel közel egyenlő, de indokolását abban leli, hogy végre e beruházást mégis meg kell tenni, ha a Tisza mederrendezésének legfontosabb alkotó részét, az átvágások kiképzését előre láthatatlan időre elhalasztani nem akarjuk. Az átvágások ezen sorozatában költségkímélési szempontból akad esetleg olyan, mint például a 96. számú átvágás, a hol a Ferencz-csatorna torkolatának megoldása után, vizlefolyási szempontból megszűnt azon sürgősség, mely ezen átvágásnak oly rohamos kiképzését követelné, mint a többiét s ezért ezen átvágás kiképzésének előre látható hosszabb időre való halasztása általános szabályozási és vizlefolyási szempontból megengedhetőnek látszik, mert mint már fel volt emlitve, a Tisza-szabályozás bajai és nehézségei vizlefolyási szempontból nem Török-Becse alatt, hanem a felett vannak. Ezen okból meglehetne ezen átvágásra elégedni, hogy az ép ugy, mint a Csongrád felettiek a szükséges szelvény üó^A^ára bővíttetnék ki, a mi a bővités költségeit 1.463,977 frt 18 krral csokkeïïiené, ugy hogy az átvágások bővítésére ezen összeg levonásáva l 11.651 ,385 frt 94 krra lesz szükség. Az átvágások bővítésével párhuzamban az átszelt kanyarok fokozatosan a terep színéig áttöltendők lesznek; e czélra azon anyag is felhasználandó, a mely az átvágások bővítéséből nyeretik; a kanyarok elzárására külön költség felvételétől el lehet tekinteni, mert a netán szükséges csekélyebb költség az átvágás munkálatainál lesz megtakarítható. A mi ezek mellett az átvágások bővítésének sorrendjét illeti, egyedül azon elv fogadható el, hogy az alsó átvágások fejlődésére forditandó a főgond ; ne hogy azonban egyes igen hátra maradt állapotban levő átvágásra későbben aránytalanul sokkal többet kelljen fordítani : a Tisza egész vonalán mindazon átvágások, a melyek kellő fejlődésben nincsenek, úgyszólván egyszerre és első sorban vétessenek munkába oly fokig, hogy az önfejlődési processus megindulhasson, mi által nevezetes költségmegtakarítás lesz egyrészt elérhető, másrészt az összes átvágások kiképződésének végső határideje is megrövidül, illetőleg nem leszünk annak az eshetőségnek kitéve, hogy az átvágások legnagyobb részének anyamederré válta után egy-két átvágás még mindig aránytalanul hátra maradjon. S itt a netán felmerülő ellenvetések megczáfolására fel kell említenünk azt, hogy általános szabályozási érdekek szempontjából, mint azt már a
