Vízügyi Közlemények, 1891 (3. füzet)
VIII. Átvágások
56 tetendő tőkének mindig bizonyos arányban kell állani az elért haszonnal. A töltéseknek mai kiépített állapota mellett, melyek az eddigi legrosszabb viszonyokra vannak számitva, alig volna megokolható, miért adjunk ki 29 milliót, mikor bizonyos idő múlva kevesebb költséggel ugyanazokat az eredményeket fogjuk elérhetni. Eddigi tapasztalataink szerint az alsó Tiszánál lényegesebb duzzadás észlelése nélkül az átvágás kanyarját részben vagy egészben el lehetett zárni, mihelyt az átvágás területe a Tisza-meder szelvényének 70—80%-át elérte s ezen adat szolgálhat útmutatásul arra, hogy mennyire kellene az átvágásokat legalább kiképezni, hogy azután azok önfejlődését anyamederré esetleg már megvárhassuk. S ezért a Csongrád alatti átvágások kiképzésére mint kiindulási alapot fel lehetne venni, hogy azokat a Tisza szelvényének 75°/o-ára bővitsük ki. A Csongrád feletti átvágásoknál szerzett tapasztalatok szerint ellenben általában már kisebb munkák elégségesek voltak arra, hogy az átvágások önfejlődése kezdetét vegye, sőt nem ritkán jó képződésnek is induljon. De különben is általános szempontból e szakaszon inkább megengedhető, hogy az átvágások esetleg valamivel hosszabb idő alatt képződjenek ki, mint a Csongrád, de különösen Szeged alatti átvágások, a mely szakaszon a vízlefolyás gyorsítására és a Tisza nagy vízi hosszszelvényében mutatkozó duzzadás csökkentésére van leginkább szükség. A következő kimutatás átvágásonkint mutatja a mozdítandó tömeget és a reá szükséges költségeket azon feltevés mellett, hogy a Csongrád alatti átvágásokat a szükséges szelvény 75%-ára, az azonfelül Tokajig terjedő átvágásokat 50%-ára bővitenők ki mesterségesen:
