Vízügyi Közlemények, 1891 (3. füzet)

IV. Töltésburkolatok

emelték, ez azonban nem bizonyult czélszerünek, mert a hablás a párkányzat mögé került és a töltés anyagát átáztatva, a burkolatot hátulról támadta meg. A töltésburkolatnak legújabb és teljesen megfelelő stádiumát képezi a középtiszai társulatnak immár 25'35i kilométerre menő falazata, melynek egy része már tiz éve áll fenn és igen szépen tartja magát. A töltés egy az egyhez való oldallejtőre lesz lenyesve a koronától egész 2*5—3*2 méter magasságig a hullámtér viszonylagos magassága szerint. A burkolat maga Об4 méter széles és 0'48 m. magas téglaalapzaton nyugszik, ebből minden 10 méterre egy-egy borda indul ki, melynek vastagsága О'зо т., a bordák közti tért élére állított téglákkal töltik ki, tehát tulajdonképen, 0'16 méter vastag; az egész falazat román cement habarcsba van fektetve, tehát viz át nem eresztő, a párkányzat pedig a töltéskorona magasságában van alkalmazva. Annak, hogy az egész falazat tömör, a viz sehol hozzá nem fér és igy a töltés át nem ázik, igen nagy előnyei vannak. Az ily falazathoz egyedül alkalmas a kézzel vert, mésztől ment tégla, mert a sajtolt tégla a fagy behatása alatt kirepedezik A középtiszai ármentesitő társulat által készített tömör falazat ára folyóméterenkint átlag 15 frtba, kilométerenkint tehát 15.000 frtba kerül. Előnyei rendkivül nagyok, mert épen a legveszélyesebb pontokon a védelem jóformán egyszerű őrizetre redukálódik. Továbbá kitűnő hatásai mutatkoznak a homokos, székes vagy nagyon televényes, töltésépitésre alkalmatlan talajok burkolatánál, mely utóbbiak különben folytonos csuszamlásoknak vannak kitéve. A költségek sem oly magasak, hogy az exponált vonalakon tisztán pénzügyi szempontokból is ki ne fizetné magát, eltekintve azon nagyobb biztosságtól és megnyugvástól, melyet az érdekeltségre nézve nyújtanak. A Csongrád város védelmére épitett 4*54 kilométer hosszú téglafal, hasonlólag tömör falat képez, melyből 1879/80-ban 450 fm., 188l/2-ben IGOOm. és a többi 1889/90-ben épült. A burkolat vastagsága 0-32 m. és egészen a töltés koronamagasságig ér föl, az 1881. évi nagy víz fölé 1-5 méterre. Az első 450 m. hosszú rész, az úgynevezett szent-jánosi gáton eleintén az 1879. évi nagy viz fölé 0-5 méter magasra lett épitve szárazon rakott géptéglából, melyeknek külső felülete hig cementtel leöntetett. A géptéglák azonban a fagynak nem állanak ellen, a mennyiben a külső felületük lepattogzik, a második rész az 1881. évi árviz fölé 0-5 m. magasra lett szintén szárazon rakott, de kézzel vert téglából épitve és egyútial a szentjánosi gát burkolata ugyanazon magasságra felemelve. A harmadik burkolatrész már cement-habarcsba rakott téglából lett előállítva és vele együtt az előbb épitett szakaszok is az 1881. évi árviz fölé 1-5 méterig felemelve.