Vízügyi Közlemények, 1891 (3. füzet)

XVI. A Tisza halászata

A Saône jégzajlása Lyonnál az 1879/8(Mk év telén. Hazai folyóinknál a jégzajlás és a jég elvonulása árvédelmi szempontokból fölötte nagy fontossággal bir, miért is nem lesz érdektelen, hogy ha a következőkben ismertetjük azon eljárást, a melyet az 1879/80-ik év telén, a Rhône mellékfolyóját képező Saône-on, Lyon mellett alkalmaztak, mint a mely a czélbavett eredményre vezetvén, igényt tarthat arra, hogy hasonló körülmények közt másutt is alkalmazást nyerjen. Ezen ismertetés kapcsán meg fogunk emlékezni azon munkálatokról is, a melyeket még a torlasz létrejötte előtt azért eszközöltek, hogy az álló felszíni jég közé fagyott tutajokat kiszabadítsák és azokat, részint a jégzajlás útjából, részint a már tovasodortakat a hidak elől, a melyekben fenakadtak eltávolítsák, nehogy e tutajok, a mint ez az 1875. év telén előfordult, a hidnyilásokat eltömvén, az elárasztás veszélyét hozzák Lyon városára. A tutajokkal való elbánás nem vezetett ugyan teljes sikerre, de tanulságos volta miatt indokoltnak tartjuk az események időrendjében arról is megemlékezni. A Saône folyó, a mely Lyon közelében, Lyon-Vaise és a Barbe sziget között (1. ábra) aránylag széles, mély mederrel bir és tutajoknak, valamint egy hajógyártelepnek kikötőhelyéül szolgál, deczember elején kezdett el zajlani és a folyó felső szakaszáról érkező jég ezen széles mederben felgyűlvén, a 15—18 foknyi hideg folytán egy összefüggő jégpánczéllá fagyott, miközben a Barbe sziget felső csúcsáig terjeszkedett ki és több mint három kilométer hosszúságot ért el, magába zárva számos hajót és mintegy ötven tutajt, a mely utóbbiak öt-hat sorosan voltak kikötve a jobbpart mentén. E tutajokkal, a mint emiitettük, már 1875-ben szomorú tapasztalatokat tettek volt, midőn ugyanis a megindult jégzajlás folytán, a serini hid előtt ily tutajokból a híd nyilasait teljesen elzáró, megbonthatatlan torlasz képződött. Ugyanazért a jelen alkalommal a legelső gondot a tutajok eltávolítása képezte, a mely czélból azt tervezték, hogy egy ötven méter széles és egy kilométer hosszú csatornát nyitnak a jégpánczélban és azon szállítják le a tutajokat valamely alanlabb fekvő, a jégzajlástól védett helyre. E csatorna kivitelénél háromféle módot alkalmaztak, a melyek a következők. Az egyik mód, hogy lánczon húzott, előrészükön fenyőfa-borítással védett csónakokkal törték a jeget. Egy-egy csónakot, a melyben 8—10 matróz volt, ötven méter hosszú kötélen 15—20 ember húzott, a kiket a csónakban levők vezényeltek. A csónakok egynéhány méter távolságból teljes gyorsasággal rohantak neki a szétzúzandó jégpánczélnak, ugy hogy hosszaságuknak fele részéig is felkapaszkodtak arra. Ekkor a bent ülők ütemszerűleg a csolnak elejére vetették magukat, hogy súlyukkal szétrepesz18