Vízügyi Közlemények, 1891 (3. füzet)

XIV. A belvizek rendezése

112 rendszerét, valamint a szivattyútelepek berendezését illetőleg: addig ma már mind e kérdések tisztázva vannak és azon rendkivül csekély esési viszonyok közepette is, melyeknek párját alföldünkön kivül hiába keressük, oly eredményeket és műveket mutathatunk fel, melyekre a nyugati államok is büszkén hivatkozhatnának. A Tiszavölgy befejezett csatornázása nem lesz kevésbé érdekes, mint Hollandia világhirű vizi művei és e mellett sokkal változatosabb. A nyilt levezetés különböző nemeire szép például szolgálnak a beregi, a nyirvizi, a hortobágy-berettyó, a hanyiéri, az arad-pécskai és a szárazéri már létesített főcsatornák ; nemkülönben a Hamvas ér, a Kék Kálló, a feketekőrösi társulat felfogó, a Kórogy, Yidre és Csukás ér, a Dong ér és a halasi vizek levezetésére tervezett nyilt csatornák, melyeknek száma a tervezés előrehaladtával bizonyára még szaporodni fog. A fokozatos visszatartásra alapitott belvízrendezés legszebb példáját a bodrogközi tarsulat csatornázása tünteti elő, hol a régi laposok és tavak tározzák a csapadék vizeket arra az időre, mig a zsilipek le vannak zárva. A hol ily természetes vizmedenczék nem léteznek, ott a Tisza völgyében a mentesitett terület káros vizeitől teljes biztossággal csak vize me lő gépek alkalmazása által lehet megszabadulni, mert a Tisza vízállása néha hónapokon keresztül lehetetlenné teszi a zsilipek felnyitását. A fokozatos visszatartás ily területeken mindig gazdasági károkkal jár, mert ha a vizeket annak idején le nem vezethetjük, a föld kellő kihasználását teszszük koczkára, miért is a vizemelő telepeknek a felállítása, mint ezt a Porgánynál és kis Tiszánál a kőrös-tisza-marosi, a sajfoknál és dobapartnál a hevesszolnok-jászvidéki és Bércéinél a felső szabolcsi társulat már megkezdette, az ily berendezéseknek végső korollariuma. A zsilipes és egyúttal vizemelésre berendezett müveknek igen érdekes és teljesen hazai szakértelemnek köszönhető példái azon belvízrendezések, melyeknél ugyanazon csőzsilip szolgál a vizek szabad levezetésére kis vízállás idején, mint szivattyúval való kinyomására magas vízálláskor. A mellett, hogy ezen berendezés a legjutányosabb, az első befektetést tekintve egyúttal a legkevesebb költséget igényli a fentartást és működésben tartást illetőleg is, a mennyiben a viz soha magasabbra nem nyomatik, mintsem ezt a külső vízállás megkívánja. Ily berendezésüek a török-kanizsai, tiszahegyes-bocsári, az eleméri és az ezek mintájára készült büngösdéri telep a hosszúfoki társulat területén. Az eddig foganatosított társulati belvizlevezetések kat. holdankint 5 frttól 20 frtig terjedő költséget igényeltek, nagy átlagban tehát mondható, hogy 10—15 frt körül ingadoznak. A felsorolt területeknek még meg nem kezdett munkálataira mintegy 8 — 10 millió frt lesz szükséges. A társulati csatornák által még esetleg teljesen ki nem szárított területeken a gazdasági árkolások költsége kat. holdankint átlag újból 5 —10 frtra tehető.