Vízügyi Közlemények, 1890 (2. füzet)

Bevezetés «Л vidék, melyet vizmütani szempontból előterjeszteni feladatom, hazánk földirati keretéhen kétségkívül érdekes szerepet játszik. Sajátságos hydrographiai domborzata, elágazott völgy eletének kaszált fektere, a levonuló folyamok, patakoknak helyenként rapid., máshol lomha, mig ismét máshol homlokegyenest egymásba ütköző természete Bánát vízhálózatának korántsem ad monoton képletet. Itt, иду látszik, hogy a nagy természet, midőn hazánk délkeleti liegylánczéihöl leiramló légcsapadék tárházává Bánéit síkjait jelölte ki, fukarkodott ildomos rést nyitni annak további levonulására.» Ezen bevezető sorokkal kezdi meg néhai Képessy József kir. főmérnök »Bánát közbenső vízhálózatának szabályozásáról» 1870/7l-ben szerkesztett javaslatához fűzött ismertetését. Valójában alig lehetne a Temes-Bega bonyolult, vizszerkezetéhez tartozó kiterjedt vidék általános helyzetét jellemzőbben ecsetelni; — mely vidéken a vizfolyási viszonyok kuszáltabbá tételéhez a természet ős erején kivül, nem egy esetben járult hozzá a javítani törekvő emberi beavatkozás; — ugy hogy ma az ősi állapot ismerete nélkül, ugy a Temes és Bega, mint különösen a hozzáfűzött egyéb vízfolyások természete, helyzetükben gyökerező rendeltetése felől világos képet alkotni alig lehet. A török hódoltság alól visszaszerzett hajdani Bánátban, — melynek középrészét a Temesvártól keletre fekvő völgyben Lúgosnál kezdődve Nagy-Becskerekig, bűzhödt mocsarak szakadatlan sorozata messzeterjedő szélességben foglalta el, — már a mult században serény kezekkel láttak hozzá, hogy a vadul szétterült vizek megfékezése és első sorban a fővizfolyásoknak mederképzésre kényszerítése által, ezen elhagyatott, de a termőképesség minden kellékével bíró térségek a mivelésre alkalmassá tétessenek: az emberiség részére tényleg visszahódittassanak. Megszakítás nélkül folyik azóta ezen munka; csakis a foganatosítás mérvében mutatkozott időszakonként némi változás a