Vízügyi Közlemények, 1890 (2. füzet)

IV. A szabályozások által teremtett helyzet

35 san emelt, de a reáutalt árvizek befogadására ugy erőssége, mint magasságában elégtelen töltések közé fogva, szeli át a hajózó csatorna a régi Bega medenczét ; és miután eséséhez képest kiegyenlitett feneke, ezen medencze (néhol mélyebb) terepével átlag, egy színvonalba esik, még kis vizei is már a terepszintje felett haladnak le. A hajózó csatorna által igy nemcsak hogy az Ó-Begának a Temes felé birt régi levezetője, a Tamisácz-ér lett elvágva, hanem miután medre a szomszédos terep felszinére jutott vizek befogadására képtelenné tétetett, még a hajózó csatorna nyitva hagyott jobb parti töltésein átbukott Begaáradat is az Ó-Bega felé volt kénytelen magának utat készileni olt, hol a terep lejtésénél fogva ilyennel eredetileg nem birt. Miként emlittetett a Bega hajózó csatorna jobb oldali töltését O-Telek alalt a Boldui-réti u. n. «Csurgó nyilás» szakitja meg, mely a töltéskoronánál 1 m.-rel alacsonyabb és rőzsetesttel burkolt 100 m. hosszú töltés részből áll. Feladata, hogy a hajózó csatorna Ittebe-toráki szakaszán fekvő és csak alacsonyabb töltésekkel védett területek ármentesitése czéljából, már az állag 60 m

3-nél nagyobb emésztéssel biró árvizeknél a koronáján felül emelkedő többlet viz egy részének, a kincstár tulajdonít képezett és az elárasztás szolgalmával terhelt Boldur-rétbe átbukását - illetőleg a mederből elvonását - megengedje. Ezen feladatának meg is felel, ugyanynyira, hogy tapasztalat szerint a hajózó csatorna medrében alig hagy vissza 85'0 m

3-nél többet. Miért is, tekintve, hogy az alatta következő töltések ennek megfelelően a felsőbbeknél is gyengébbek ezen «Csurgó» nyilásnál nemcsak az árvizek hozománya, hanem a hajózó csatorna vizvezető képessége is változást szenved. így a hajózó csatornának a környező terep felett emelkedő és 4—5 m. vizoszloppal szinig telt medrében, Temesvártól le a Csurgóig 100-110 m

3. azon alól pedig már alig 90 m

3 folyhat le mp.-ént. De már ez is a töltéseknek kikerülhetlen áttörésével jár, holott már az 1887. évi árviznél is a hajózó csatornában való levezetésre utalt Bega árviztömeg, a Bázos vidéki ártér apasztó hatása daczára is, 131 m

3-t tett ki. Tudván ezt alig szenved kétséget, hogy mily lefolyást nyerne egy az 1887. évinél nagyobb p. u. 1859

; évi árviz, avagy mily sorsa lenne a hajózó csatornának akkor, ha a bázosi árterek töltésekkel elzáratnának, és a Bega felső víztömege, a maga csorbítatlan egészében, (mp-énti 371 vagy 476 m

3-ével) belé kényszeríttetnék. Figyelve erre, valamint ismerve azon tényállást, hogy a hajózó csatorna töltéseinek kiszakad Iával a meder fenekéig gyorsan terjedő réseken keresztül (miként 1888. évben történt) a hajózó csaa hajózó csatorna jelen helyzete a hajózó csatorna emésztő képessége