Vízügyi Közlemények, 1890 (2. füzet)

IV. A szabályozások által teremtett helyzet

29 Németig a régi egyesitett Nyárad-Beregszó, irmen Csenejig a régi Ó-Begának két átvágással szabályozott és töltések közé fogott medre, tovább az Idvarnokig egyenes vonalozással ásott és töltésezett csatorna képezi, mely végre az Ó-Bega régi medrébe szakad és ennek a. Jankahid előtti nagyobb kanyarján keresztül halad a hajózó csatornával Klekknél való egyesüléseig. Ezen utóbbi szakaszán fekszik az u. n. jankahidi átvágás, melynek többszöri kimélyitése az altalajt képező szikes folyós föld begyuródása következtében sikertelen maradt, miéit is felhagyatván, egyedül azt eredményezte, hogy elhanyagolt kanyarja feliszaposodott, és gyökeres kitisztítást igényel. Ezenkivül az Ó-Bega medre még két helyen kíván némi orvoslást, nevezetesen az Ittebe feletti «Csinárosi» erdőben is a Német melletti átvágásban, hol a vizszinekben mutatkozó duzzasztások, a szűken hagyott csatornaszelvények bővítését igényelik. Az említett helyi duzzasztásoktól eltekintve, az Ó-Bega árvizeinek a vízrendszer többi folyásához képest csekélynek mondható esése, egyenletes Szakálházától Idvarnokig összesen 5 8 mt tesz ki, mely 000028 tói 0'000016-ig csökkenő viszonylagos eséseket alkot ; azonban Idvarnoktól, sőt a Tisza és a Bega hajózó csatorna egyidejű nagy áradásakor, már Ittebétől kezdve, a Tisza magasabb árvize által okozott visszatorlasztás következtében, még legmagasabb árvize is alig bir eséssel, miért is ilyenkor ezen szakasza inkább mint egy vizfelfogó medencze működik és benne folyás alig észlelhető. Egyébként az Ó-Bega, miként a végzett számitások mutatják az 1887. évi árviz legmagasabb állása alkalmával Csenej-Tamásfalva között mpként 53-0 m

3 vizhozományt vezetett, mely adat szerint feltűnő, hogy a Beregszó-Nyárad és Jér patakok vizgyüjtő területeiről négyszögkilomélerenként csak 006 m

3 másodperczenkén ti maximalis vizhozomány érvényesült. A látszólag csekély érték abban leli magyarázatát, hogy e nevezett patakok medrei Szakáiházától felfelé szabályozva nincsenek és igy árvizeikkel elsőbb a felső völgyükben fekvő kaszálókat és laposokat töltik meg, melyekből erejükben és tömegükben megtörve érkeznek csak be a Szakálházától kezdve csatornázott közös mederbe ; de ebből az is kiviláglik, miszerint ezen patakokat felső völgyükben akár töltések közé fogni, akár csatornákkal gyorsabb lefolyásra kényszeríteni nem lehet a nélkül, hogy a sokkalta kiterjedtebb alsó vidék érdekében, a most megfelelő szabályozásnak, felette költséges átidomitása szükségessé ne válnék, illetőleg az ármentesítés kétségessé ne tétetnék