Kulturmérnöki jelentések, 1888

Főjelentés

6 _ Az 1888-dik év eredményét főbb vonásaiban vázolva, rövid visszapillan­tást kivánok vetni a kultúrmérnöki intézmény fennállásának első tiz évi cyklusára. A mérnöki személyzet 1-ről 34-re emelkedett, kiknek a munkálatok foga­natosításánál 52 rétmester áll rendelkezésükre. A kultúrmérnöki qualificatio az 1883 : I. t.-cz. 10. §-ában törvényesen megállapittatott és a mérnöki oklevélen kívül még a szükséges gazdasági ismeretek megszerzéséhez köttetett. A mérnöki személyzet szellemi körének emelése és szakszerű ismereteik gyarapítása czéljából évenkint többen, eddigelé összesen 15-en külföldre küldettek. A jobbára a tartalékos genie- és hidász-altisztek sorából válogatott rét­mesterek számára Kassán 1879-ben rétmesteri tanfolyam rendeztetett be az ottani kerületi kultúrmérnöki hivatal főnökének vezetése alatt, 1883-ban pedig a kassai gazdasági tanintézet telkén állandó rétmesteri iskolai épület emeltetett 20,000 forintnyi költséggel. 1885-ben a rétmesterek számára a néptanítókéhoz hasonló elvekre fek­tetett külön nyugdíjalap alkottatott, melyhez az állam évenkint 2,000 frttal járul; a rétmesterek pedig az 54 forintnyi törzsbetéten kivül évenkint 24 forintot fizetnek, és ezért 30 évi szolgálat után 300 forintnyi nyugdíjban, özvegyeik és árváik pedig a megfelelő segélyben részesülnek. A rétmesteri nyugdíjalapnak a Magyar Földhitelintézet által kezelt vagyona az 1888-diki év végén 17,931 forint 80 krajczárt tett ki. Az egyöntetű eljárás, a könnyebb ellenőrizhetés és egyátalán a czélszerű szervezés szempontjából az egész ország területe 8 kerületre osztatott és minden kerület élére egy-egy főnök vezetése alatt a megfelelő mérnöki és rétmesteri személyzet állíttatott, az összes kerületek pedig a kulturmérnökség főnökének lettek alárendelve. 1886-tól kezdve az egyes kerületek, mint különálló kultúr­mérnöki hivatalok szerveztettek az országos kultúrmérnöki hivatal felügyelete és ellenőrzése alatt. Az 1885. évben megalkotott és 1886. év január 1-én életbe lépett új vizjogi törvény az ilyképpen szervezett kultúrmérnöki hivataloknak nagy műkö­dési kört biztosított a vízi munkálatok engedélyezésénél, hol mint hatósági szakértők szerepelnek, a vízhasználati társulatoknál, melyeket mint ministeri megbízottak ellenőriznek és a vizikönyvek berendezésénél, melyeket felügyel­nek és valójában vezetnek is, úgy, hogy a törvény végrehajtása jóformán a kerületi kultúrmérnöki hivatalok kezébe van letéve a vizrendőri kihágások kivételével, melyeknél csak az esetben működnek közre, ha az műszaki szem­pontokból szükséges. 1884-től fogva a halászat előmozdítására szolgáló intézkedések fogana­tosítása is az országos kultúrmérnöki hivatal hatáskörébe utaltatván, az intéz­mény egyik tagja halászati szakértővé képeztetett ki részint külföldi, részint hazai tanulmányutak alapján és mint országos halászati felügyelő van hivatva az 1888-ban megalkotott halászati törvény végrehajtásánál közreműködni.

Next

/
Thumbnails
Contents