Kulturmérnöki jelentések, 1887

V. Az országos halászati felügyelő jelentése

Alkalmasnak látom e helyen egy oly körülményről megemlékezni, a mely meglevő halasgazdaságainkra már is észrevehető befolyást gyakorol, s a melylyel még inkább kell számolnunk akkor, ha azok rohamos terjedésének reményében bizunk. És ez, a szóban forgó gazdasági ág vezetésére hivatott erők hiánya. Valamint a mezőgazdaságnál lényeges befolyást gyakorol az üzletre a szükséges munkálatoknak kellő időben és mértékben való alkalmazása, ugy van ez a halasgazdaságnál is, de sőt ennél vannak olyanok, a melyeknek elmulasztásából, helytelen avagy hiányos elvégzéséből pótolhatlan veszteségek keletkeznek. Valamint annál nélkülözhetetlen az alapos szakértelem, ugy ennél is, egyedül az elmélettel párosult gyakorlat nyújthatja a kellő tájékozást. E hiányon eddigelé ugy segítettem, hogy személyesen avagy levél utján magam tájékoztattam a szükséges végzendők iránt az illető tulajdonosokat avagy vezetőket. Ámde a czél, a figyelembe jövő tényezőknek, a helyi viszonyoktól függő természeténél fogva már most sincs kellőképen elérve, annál kevésbé akkor, ha azon telepek száma szaporodik. Ezen körülményből kifolyólag, a kezelésre alkalmas egyének kiképzésének kérdése ide s tova aktuálissá válik. Bizonyára legczélravezetőbb mód arra nézve, egy tanfolyammal kapcsolatos mintatelep felállítása volna, s örömmel adok kifejezést abbeli reményemnek, hogy két külföldi vállalkozótól beérkezett ajánlat folytán, — ilyen telep az állam pénzbeli támogatása nélkül fog rövid idő múlva létesülhetni. Ugyanis ez egyének hajlandók állami avagy magánbirtokon nagyobb, tógazdasági czélokra alkalmas területeket kibérelni, azon saját költségükre rendszeres tógazdaságot berendezni, a mely berendezés a bérlet leteltével minden kárpótlás nélkül megy át a tulajdonos birtokába. A mennyiben a bérlet az intézmény közreműködésével jön létre, nevezettek arra is kötelezik magukat, hogy a fentebb említett egyének gyakorlati kiképezését is teljesitik. Ez idő szerint több helyen is folynak tárgyalásokba jelzett irányban, a melyeknek sikere, halászatunk fejlődésének egy igen jelentékeny tényezőjét foglalja magában. A nemes halak emelését czélozó törekvések ismét csak költőházak felállításában foglalhatók össze. A mesterséges költést halász a kezében mint eszközt tekintve, ugy mint eddig, jelenben is arra voltam tekintettel, hogy ezen költőházak mentől egyszerűbbek és lehetőleg olcsók legyenek. Hogy ily alakban kiváló szolgálatot tehetnek pisztrángos vizeink újból leendő benépesítésére, nemkülönben az azok felállításával járó munka és költség hasznosságára, az már hazai példákkal is igazolható. Fogarason a m. kir. állami ménesbirtokon talajjavitási czélból több kilométer hosszú árokhálózat létesíttetett, a melyek állandó források tovavezetését is eszközlik. E viz természete, nemkülönben az árkok nagy esése és köves feneke, a pisztrángok megélhetésére elég kedvezők, miért is azok benépesítése végett 120 frtnyi költséggel a czélnak mindenben megfelelő költőház lett felállítva. Jelenlegi munkaképessége a mai viszonyokhoz képest szerény, ámde nem hiányzik a lehetőség annak oly mérvű fokozhatására, hogy az ottani kincstár tulajdonát képező hegyi vizek benépesítéséhez megkívántató halzsengék is itten költessenek ki. Az intézet működését már tényleg megkezdte, mintegy 10,000 db. ikra állván költés alatt. Hasonló intézet felállítása terveztetett Arad megyében Soborsinban és Biharban Szászfalván. Amaz gróf Nádasdy Ferencz tulajdonát képező Torjas-patak, emez pedig a nagyváradi székes káptalan birtokán elfolyó hegyi patakocska benépesítésére. Mindkettőnek kivitele ez idényre maradt. Ugyanitt megemlíthetem, hogy tudomásom szerint hazánkban jelenleg 27 ily mesterséges halköltő-telep áll működésben. Az iglói állami haltenyésztőintézetről szerencsém van azt felemlíteni, hogy az elmúlt