Kulturmérnöki jelentések, 1886
VII. Az orsz. halászati felügyelő jelentése
másik, a dolog természeténél fogva csakis egyöntetű, a lényegre nézve azonos elveken nyugvó intézkedések mellett érvényesülhet, a mi ismét ugy a benépesítést, mint a kihasználást illetőleg, az összes vizeknek összhangzatos és tervszerű kezelését feltételezi. Hogy ez másként, mint szigorúan végrehajtott törvény által el nem érhető, arra elég bizonyítékul szolgálhat a mai rendszer, a mely szerint a halászati érdekek megóvása az egyes törvényhatóságok által külön-külön alkotod szabályrendeletekre van bízva. Szem előtt tartva, hogy a halászat felvirágzása, számos magánjogi kérdést érintve, ezeknek a szabályrendeletek jogkörét túlhaladó megszorítását feltételezi, nemkülönben, hogy a régibb keletűek, a mellett hogy hézagosak, intézkedéseikben nagyon is eltérők, a czél megközelíthetetlensége — könnyen érthetővé válik. A legfőbb ok mindamellett azon körülményben keresendő, mely szerint a törvényhatóságok közül csak mintegy fele bir halászati szabályrendelettel, a mi nemcsak a létezők lanyha végrehajtását, de sőt itt-ott teljes megszüntetését vonta maga után. Hivatkozom e tekintetben a következő tényre. Bács-Bodrog megye 1876-ban saját területén életbe léptetett egy halászati szabályrendeletet, melyet érdekközösségből folyólag, Csanád, Csongrád és Torontál megyék, úgymint Szeged sz. kir. város törvényhatóságaival e végből folytatott közös tárgyaláson alkottak. Az abban megállapított tilalmak szigorú betartása mellett azonban, csakhamar szembeötlővé vált az a hátrány, mely ezen megye lakosságát, a szomszédos VerőczeSzerém és Baranya megyékéhez képest sújtotta, mint a kik a halászatot szabadon és minden korlátozás nélkül gyakorolhatták, ugy hogy a felmerülő panaszok megszüntetésére 1878. évi május hó 19-én tartott közgyűlésen, a megye közönsége egyhangú határozattal annak hatályon kivül leendő helyezését mondta ki. A belügyministerium által a határozat jóváhagyatván, semmi sem állta útját többé a többi megyék hasonló eljárásának, úgyannyira, hogy már 1881. év folyamán a Tisza, Maros és Kőrös mentiek között : Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Csongrád, Csanád és Torontál megyék szintén felfüggesztették halászati statútumaikat. Ily módon a törvénytelenségnek a legtágabb tér nyújtatván, az mintegy hatóságilag szentesitettnek látszott, kimondhatatlan kárára a védelemre nagyon is reá szoruló halászatnak. Helyén levő lesz ezzel kapcsolatban felemlíteni, miszerint jelenleg mindössze 41 törvényhatóság bir felsőbb fokúlag jóváhagyott halászati szabályrendelettel, mig a többiben a korlátozásnak nyoma sincs.