Kulturmérnöki jelentések, 1886

VI. Külföldi tanulmányútról tett jelentések

83 Daczára a nagy költségnek és annak, hogy mint emiitettem, ezen öntözés az Aller iszapnélküli vizével van keresztül vive, még is az őr meg van győződve, hogy kiadása sokszorosan vissza fog térülni, miután egy morgen öntözött rét átlagos évi haszonbére 42—50 mark, (kat. holdankint 47—66 frt), mig az öntözés berendezése előtt 20 morgenért adtak ennyit, tehát a föld értéke meghúszszorozódott. Az öntözés berendezése óta átalában megváltoztak különösen azon részek viszonyai, melyek iszapos vizzel öntöztetnek. — Mind a mellett ugyanis, hogy a hátas öntözés lehetetlenné tette a rétek legeltetését, a marhaállomány mégis megkétszereződött, a trágya pedig, melyet ezelőtt a gazdák kénytelenek voltak a rétek és szántóföldek között megosztani, most egészen a szántóföldeken használható fel, miután a réteknek elegendő azon trágyamennyiség, melyet az iszapos őszi és tavaszi öntözés szolgáltat. Az öntözés haszna folytonosan nagyobb és nagyobb lesz, mert a rétek lassan iszapréteggel vonatnak be, mely sokkal nagyobb termőerővel bir, mint az eredeti sovány homok. Ez látható, ha a régibb öntözések termését összehasonlítjuk az újabbakkal, vagy tapasztalhatjuk e vidéken ott, hol sedimentalis talajokat találunk, ezeknél ugyanis évenként háromszor kaszálnak, mig a tiszta homokon csak kétszer. Sőt homokon még hosszú őszön sem kaszálhatnak háromszor, mert a kaszálás folytán takaró nélkül maradt talajból kifagynak a növényzet gyökerei. Összefoglalva a hátas öntözésről eddig mondottakat, azt találjuk, hogy a különböző társulatoknál igen különböző összegbe került az öntözés berendezése. De ez természetes is, miután azok a közös kiadásoktól, úgymint a vizkivitel, műépitmények, a fő vizvezető- csatorna stb. épitési költségeitől függenek, azonban az kimondható, hogy a részletberendezés, azaz a hátak előállitása bele került hektáronként 300—600 márkába. Ez bele kerül a folytonos munka által begyakorlott munkások mellett is ennyibe, mint tapasztaltuk a Boroszló és Berlin melletti városi csatornavízzel való öntözéseknél, a hol eleinte 440 márkát fizettek hektáronként s most is, midőn sok embernek mintegy mesterségévé lett a rónázás, bele kerül hektáronkint 290—300 márkábaEmiitett hátrányai daczára Németországban átalánosan el volt fogadva a gerinczes vagy hátas öntözés, különösen a síkságokon. Ujabban azonban azzal mindinkább felhagynak s rátérnek a sokkal praktikusabb és olcsóbb árasztó öntözésre. 6*