Kulturmérnöki jelentések, 1886

VI. Külföldi tanulmányútról tett jelentések

75 A hannoveri síkság talajjavításairól. Tomka Emil kultúrmérnök jelentése külföldi tanulmány-utjáról. Hivatalos működésem tere az Alföldön lévén, külföldi tanulmányutamban a sík területeken végzett talajjavitások birtak reám nézve különösebb érdekkel. Ezek közül a hannoveri síkságon végzetteket azért választom jelentésem tárgyául, mert egyrészt azok részletesen hazánkban ez ideig ismertetve nem voltak, másrészt pedig a végzett munkák és elért eredmények elég nagyok és tanulságosak arra nézve, hogy tüzetesebb tanulmány tárgyát képezzék. A hannoveri síkság, a királyságnak északi része, geologiailag hasonlit a mi Nyírségünkhöz és Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye alföldi részéhez. A magaslatok ott is mint itt diluvialis homokból állanak, a völgyteknők és egyes medenczék pedig kivétel nélkül, a nálunk is !öbb helyen fellépő tőzeggel vannak boritva, de míg a magyarországi homokos vidéken hiányzanak a kiképződött völgyek, s a mélyedések rendesen önálló medenczék : addig — tudvalevőleg, Észak-Németország homokdombjait hatalmas, teljesen kiképződött folyamrendszerek szelik át. Ezen folyamrendszerek egyikéhez, a Weseráhez tartozik a hannoveri királyság legnagyobb része. A Weser maga és mellékfolyói nagy részben a Harz hegységből veszik eredetüket, honnan a síkságba lejutván, esésváltozás okozta iszapolásaik által sok és nagy kiterjedésű mocsár keletkezését segítették elő. Az el nem mocsárosodott réteken a téli és tavaszi iszapos árvizek kiöntése után bekövetkezett bő fűtermés már 300 év előtt meggyőzte a hannoveri gazdákat az öntözés előnyeiről, úgy hogy már a 16-ik században találhatók a vadöntözés és a vizemelő kerekekkel való öntözés nyomai. Ugyancsak ezen időbe vihetők vissza a mocsárkiszáritási munkálatok első kísérletei is.