Kulturmérnöki jelentések, 1885

V. A rétmesteri intézményre vonatkozó szervezeti szabályok

jelen szervezete mellett nem számithatunk, akkor is még legalább 20—30 évig kell működnie az iskolának, hogy a szükségletet fedezhesse, akkorra pedig a mostaniak már fiatalokkal lesznek lassankint felváltandók ; tehát a rétmesteri iskola működése folytonos leend, sigy annak állandósítása elkerülhetetlen. Az 1884-ik évi márcziusi vizsgálatok alkalmával, midőn a ministerium részéről Máday Izidor és Kvassay Jenő osztálytanácsosok voltak jelen, egy rétmesteri iskola építésének szüksége elodázhatatlannak találtatott, s a ministeriumhoz ily értelemben fölterjesztés tétetett. Gróf Széchényi Pál ó nagyméltósága az ügyet felkarolta és az* iskolának a kassai gazdasági tanintézet telkén leendő elhelyezését — hová már 5 évi történet és alkotás is fűzte — szintén helybenhagyta, annál is inkább, mivel az intézet igazgatósága azt előzékenységgel s jóindulattal fogadta, Kassa városa pedig az épület faanyagát 1,500 frt értékben fölajánlotta. Az elvi megállapodás után a terv és költségvetés készítése, részletes elintézése gyorsan történt, olyannyira, hogy még ez év junius 1-én megindult az épités, junius 3-án az alapkő letétetett, deczember második napján pedig megtörtént az első magyar rétmesteri iskolának ünnepélyes megnyitása. Az épület oly terjedelemmel bir, hogy abban a kultúrmérnöki hivatal helyiségei, az iskolai termek és 40 tanuló lakása s a mellékhelyiségek elhelyezhetők voltak. Ezzel a rétmesteri iskolának külsőleg is megadatott az állandóság jellege s a további önálló s szabad fejlődésnek lehetősége. Ugyanez év a rétmesterek jövőjének biztosítására és az egyéneknek e pályához kötésére is nagyfontosságú intézkedést hozott, a mennyiben ez évben létesíttetett a ministerium áldozatkész hozzájárulásával a rétmesteri nyugdíjalap, mely oly módon szerveztetett, mint a néptanítók nyugdíjazása. Ezzel aztán megoldatott egyik legnehezebb feladatunk, a rétmesterek olyan megnyugtatása, mely mellett teljes odaadással végezhetik a rájuk bizott teendőket. A kulturmérnökség főnöke határozottan kinyilatkoztatta 1884-ik évről szóló jelentésében, hogy »csak kellően iskolázott«, fegyelmezett s a mellett anyagi tekintetben is lehetőleg biztosított mérnöki és rétmesteri személyzettel leend képes a kulturmérnökség azon nagy feladatoknak megfelelni, melyek reája a talajjavítások terén még várakoznak. A fentebbi intézkedések mutatják, hogy ezen felfogásnak tényekben is kifejezés adatott.