Kulturmérnöki jelentések, 1885

Főjelentés

Hogy ily nagy területen a tervek nem kerültek eddigelé kivitel alá, annak oka ama számos nehézségben keresendő, melylyel egyrészről a vizi társulatok megalakítása* jár, másrészről pedig, hogy az érdekelteknek hiányoznak az anyagi eszközök a nagyobb szabású tervek keresztül vitelére és a mig ezen segitve nem lesz, addig a tervek mindinkább fel fognak szaporodni a bevégzett és megkezdett munkálatokkal szemben. Miért is ismételten bátor vagyok Nagyméltóságod figyelmét a talajjavitásügyi hitelre felhivni, mely nélkül sem a vizjogról szóló törvény, sem a kultúrmérnöki intézmény befejezett, szerves egésznek nern tekinthető. Minden művelt állam, mely a talajjavítások és avizszabályozások terén kényszernek adott helyet, erkölcsi köteles, ségének tekintette, oly módokról gondoskodni, hogy a munkálatok végrehajtására kötelezetteknek az anyagi segélyt valami uton-módon megadja, vagy ha ezt nem tehette, a többségei arra kötelezte, hogy a vonakodó kisebbség részére a szükséges pénzösszeget maga előlegezze. A mi vizjogi törvényünk a. többség elhatározási jogát í tekintetben semminemű feltételhez nem köti és igy nem egy szer előfordul az az eset, hogy a többség által elhatározott és magában véve igen üdvös munkálat egyes, amúgy is túlterhelt birtokosnak anyagi romlását idézi elő. Ez az ok nem egy társulatot vitt már arra, hogy takarékpénztáraktól és hitelintézetektől talajjavitási czélra kölcsönöket vegyen fel, a mi mig egyrészt magas kamatláb mellett vol csak lehetséges, másrészt az egyesek oly lekötésével és sze mélyes terhelésével járt, mely csak a legritkább esetber vihető keresztül. A társalatok megalakulásának legnagyobb nehézsége épen e pont körül fordulnak meg. De a közgazdasági tekintetek is arra vezetnek, hogy e talajjavításokat, lecsapolásokat és igy tovább, minél inkábl: előmozdítsuk, még pedig épen a nyomott gazdasági viszonyol befolyása alatt.