Kulturmérnöki jelentések, 1884

VII. Külföldi utazásokról szóló jelentések

olcsó módszer, mely bizonyos körülmények közölt elegendő biztosságot nyújt. Térjünk át a sövények elrendezésére. a) A lépcsőszerűen elhelyezett sövények. Az első rendszer, melyet a Riollet-vizmosás egy részében kedvező eredménynyel alkalmaztak, de melyet most költséges volta miatt és egyéb okokból, melyekről alább fogunk szólani, elhagynak, a lépcsőzetes sövényekből áll. Az egyes sövények egymás fölé vannak helyezve egy-egy méternyi távolságra, még pedig olyképen, hogy az alsó kerités teteje egy szinbe essék a közvetlenül felette lévőnek lábával. Két-két sövény vassodronyokkal van egymással összekötve. (II. lap, 4. és 5. ábra.) A mosás felső szélén egy padka fut végig, melybe erős karók vannak verve, melyek az utolsó sövényt tartják, szintén sodronyok segélyével. Egy másik sövényrendszer, az előbbire merőleges irányban fut le a lejtőn, a legnagyobb esés irányában; ugyanazon módon készülnek, mint az elsők és találkozási pontjaikon egymásba vannak fonva, nagyobb szilárdság okáért. (II. lap, 6. ábra.) Az egész oldal ilyenformán egy négyszögméter területű parczellákra van osztva, melyek hamar begyepesednek és igen könnyen befásithatók. Az ilyen kerités folyómétere, minden költséget beleszámítva, átlag 6 frankba kerül. Mielőtt a másik biztosító rendszerre térnénk, szükséges néhány szót szólni a viz járásáról a gyüjtőmedenczében és az elvezetésére szolgáló módokról. A viz gyors folyása, nagy esésű és laza földön, melyből eleinte kis részeket, majd mind nagyobb és nagyobb tömegeket ragad el, mély barázdákat hagyva maga után, kútforrása minden vízmosásnak. Ha tehát ezen bajt orvosolni akarjuk, első feladatunk a viz járását észszerűen megváltoztatni, miáltal a viz, a romboló elem, melynek pusztításai ellen küzdünk, a termékenység egy hatalmas tényezőjévé válik és maga teszi jóvá a károkat, melyeket okozott. Ezen czélból az oldalokra hulló esővizet egy csekély esésű csatorna-rendszerben fogjuk fel és oly helyekre vezetjük, hol káros hatásuk nem lehet. Ezen csatorna-rendszer kétféle árkokból áll: Az elsők nagyobb méretekkel bírnak és mintegy övárkokul szolgálnak; felső nyílásuk 2*00 méter, mélységük 1*00 méter, fenékszélességük pedig 0*20 m. ; alsó oldalukon végig töltés fut, mely a viz kiömlését akadályozza meg. (II. lap, 7. ábra.)