Kulturmérnöki jelentések, 1884

Főjelentés

és fontosabb. Egy nagy hátránya van azonban és ez az, hogy igen gondos fentartást igényel és az eredmény teljesen a gazda utánlátásától, szorgalmától függ, mig az alagcsövezés mintegy láttatlanul, észrevétlenül érezteti hatását és csak igen kevés és igen jelentéktelen fentartással jár, ha kezdetben gonddal lesz elkészítve. A lecsapolások, patakszabályozások és belvízrendezések képezik ezúttal is a foganatosított és tervezett munkálatoknak túlnyomó részét, a mennyiben a 32,437 katasztrális holdból 29,600 hold esik a talajjavítás e nemére. 1882-ig a kulturmérnökség működésének súlya az ország hegyes és dombos vidékeire terjedt ki, de 1883-tól kezdve a síkság kezdett dominálni s a lefolyt évben az alföld már túlnyomólag szerepel, kivált a tervezésekben. A kulturmérnökség kezdettől fogva oda törekedett, hogy az alföld sajátos viszonyainak megfelelőleg egyes typikus példákat állithasson fel ugy a belvízrendezésekre, mint az öntözésekre. Ily tervekül tekinthetők az új-szentiványi kincstári bérletre , a zentai nagyrétre (4,000 hold), a báró Baldáesyféle alapítványi birtokra (Fegyvernek), báró Liptay Antal kanaki (700 hold), gr. Nákó Kálmán porgányi (5,000 hold) és gr. Szapáry Gyula taskonyi (1,400 hold) birtokára készített talajjavitási berendezések, melyek közül a taskonyi belvízrendezés már be van fejezve, a porgányi pedig munkálat alatt van. E tervek és munkálatok annyira felköltötték az illető vidékeken az érdekeltséget, hogy a hasonló berendezésekért folyamodó birtokosok száma napról-napra szaporodik. Az öntözéseknek alföldünkön roppant tere és fontossága van. De addig is, mig nagyobb öntöző csatornák létesülhetnének, szükséges, hogy egyes példák által a birtokosság érdeklődése felkeltessék és azok jövedelmező és czélszerű