Kulturmérnöki jelentések, 1884
IX. Az országos halászati felügyelő jelentése
IX. Az országos halászati felügyelő jelentése. Nagyméltóságú minister Ur! Kegyelmes Uram! A legközelebb lefolyt évről, melyben a halászati felügyelői állás a kulturmérnökség keretében Nagyméltóságod kegyes elhatározásával fel lett állítva, — jelentésemet a következőkben vagyok bátor felterjeszteni : Halászati törvény hiányában nálunk a halászat teljes szabadságát a legtöbb helyen törvényhatósági szabályrendeletek korlátozzák. Eltekintve attól, hogy ezek is vajmi ritkán lesznek végrehajtva, már az által, hogy eltérő elveken alapulnak, intézkedéseikben sem oly egyöntetűek, semhogy a halászat ügyének oly tekintélyt kölcsönözhetnének, a minőt hazánk őstermelő talaján méltán megérdemel. Ily viszonyok közt, végpusztulással fenyegető halászatunk felvirágzása, csakis a rendszeres tenyésztés nyújtotta előnyök kellő felhasználása, valamint a meglevő hal-állomány megoltalmazása által várható. A halak természetes elszaporodását ugyanis a természet és kultura egyaránt nehezítik. A tökéletlen ivarzás, az árvizek, a szél által okozott hullámzás, az állatok közt előforduló számtalan ellenség pusztításai, az erdőirtások, a lecsapolások, gyári vizek fertőzése, mindmegannyi oka halászatunk hanyatlásának. A mesterséges tenyésztés, a midőn a halikrát védelmébe veszi, számtalan oly befolyástól védi meg az abba zárt embryot, a melyek annak lételét épen ily korban veszélyeztetik a legtömegesebben. Ennek működését kiegészíti a rendszeres oltalom, mert ez van hivatva a halacskák fejlődését biztositani attól a pillanattól, a midőn azok a tenyésztőkből a szabadba kerülnek. A kezdet nehézségeivel küzdve, a haladás e téren nem nagy ugyan, de mégis elégséges arra, hogy a mutatkozó közöny megtörtnek legyen tekinthető. A keletkezés sorrendje szerint, a történtek a következőkben foglalhatók össze :
