Kulturmérnöki jelentések, 1884

VII. Külföldi utazásokról szóló jelentések

Weiland és Nene folyókkal való kereztezési pontokon hajózó zsilipekkel birt. A tenger és szárazföldi vizektől így mentesített területen belvizi csatorna és forgalmi úthálózatot építettek. E munkák manapság már nem léteznek, csak nyomuk látható, mint nálunk a római sánczoké, mert a népvándorlás idejében a folytonos harczok között elpusztultak; de e nyomok is elég tanúságot képeznek arra nézve, hogy a rómaik sok szakértelemmel és ügyesen oldották meg feladatukat, a mennyiben a szaktudománv ma sem képes ezeknél sikerrel kecsegtetőbb módokat hasonló viszonyok között kivitelre ajánlani. A középkorban a síkság ismét elvadult; tavakkal körülvett szigetcsoportokból állott, melyen a tengerhez közelebb fekvő lapályok felsankoltatnak, a távolabbiak pedig eltőzegesednek. A lakosság főfoglalkozását a halászat és vadászat képezte, utóbbinak különösen azon ága volt jövedelmező és divatos, mely nálunk Holicson űzetik, t. i. a vadszárnyasoknak hálókkal és csalogató madarakkal való fogdosása mesterséges tavakban. Szerzetesek és nagybirtokosok többször megkísérték külön törvények oltalma alatt partialis kiszárításokat keresztül vinni, melyek számukra munkaköltségek fejében rendesen a terület bizonyos részének átengedését biztosították. A munkák azonban csak rövid ideig állottak fenn a lakosság ellenséges magatartása mia?tt, mely a megszokott kényelmes foglalkozástól magát elütve, a terület használatától pedig jogtalanul kizárva látta, az új állapot által teremtett viszonyokhoz pedig hozzászokni nem tudván, a műveleteket, daczára a szigorú büntetéseknek, elpusztította. Végre Earl of Bedfornak sikerült 1630-ban 30 társával egy parlamenti aktát kieszközölni a Weiland, Nene és Ouse folyók között fekvő síkság lecsapolására, mely azóta bedfordi lapálynak neveztetik. Terjedelme 311,000 acre (130,000 hektár), melyből a vállalkozók 95,000 acret (42,500 hektárt) kaptak költségeik fejében. xMűszaki igazgatónak Vermuyden Cornelius hollandi mérnököt hivták meg. Fellépésével megkezdődött a komoly küzdelem a tenger és a szárazföldi vizek pusztításai ellen, mely, noha a mezőgazdák ritka kitartást és szívósságot, valamint rendkívüli áldozatkészséget tanusitottak, még ma sem tekinthető befejezettnek. De mielőtt ennek okait részletezném, szükségesnek tartom a kiszáritási berendezést röviden megismertetni, megjegyezvén, hogy az alább közölt adatokat az angol kir. gazdasági egyesület évkönyveiből jés W. H. Wheeler mérnöknek »History of the Fens of South Lincoln-