Kulturmérnöki jelentések, 1884

VII. Külföldi utazásokról szóló jelentések

<115 — csak nyári — használatát, semhogy a fris iszap agronomikus éltető hatásáról lemondanának. Az eddigi költség összesen 1877. végéig 4.359,500 lira, mely összegből azonban csak 2.300,000 lira lett a sankolásra foriitva, mig a többi összeg a medenczén kivül fekvő folyók és torrensek szabályozására lett kiadva. De a mennyiben ezen munkák is részben a medencze érdekében lettek végezve, Manara szerint a kiadások 2/3-ada, 2.906,334 lira terheli a medenczét, azaz egy köbméter iszap 0'0175 lirába és egy hektár felsankolása eddig átlag 425 lirába kerül ; a munka teljes befejezésére még 1.800,000 lira van előirányozva, ugy hogy a 6,406 hektár felsankolása 6.159,500 lirába fog kerülni, mely a medencze érdekében tett kiadások 2/з~аЬ01 egy hektár felsankolására 641 lira fog esni. A munka eddigi eredménye 1,384 hektár teljesen befejezett sankolás, a többi területből pedig 1,300 hektár mint rizsföld, 1,000 hektár mint rét vagy kenderföld van már használva, mig a többi terület is már annyira fel van magasítva, hogy rövid idő alatt az is mint rizsföld művelés alá lesz fogható. A sankolást közegészségügyi és közérdekű indokokból az állam hajtja végre, a költségek felét az állam, negyedét a tartomány és utolsó negyedét a birtokosok viselik. Közel ehhez, Ravenna közelében fekszik a »Cassa del Lamone« név alatt ismert sankolás, mely a tengertől csak a mintegy 5 km. széles dune által van elválasztva. A terület elmocsárosodását a Lamone folyó okozta, a mely a területet félkör alakban körülövedzte s a R.enóval vagy Po di Primaróval párhuzamosan haladva szakadt a tengerbe. Már 1504-ben végeztettek az első munkák a Lamone mellett, hogy ezen terület annak kiöntései ellen védelmezve legyen. A helyzet idők folytán mindig rosszabb lett, az Apenninekben történt erdőirtások folytán a Lamone torrens jelleget vet fel, iszapmennyisége óriásilag szaporodott, melyet a tengerbe tovább sodorni nem tudott, mi okból már 1839-ben medrének feneke a terület színénél magasabb volt, a töltései pedig a 12 méter magasságot érték el. A Lamone és Ravenna közti területnek gyenge lefolyása lévén, valóságos mocsárt képezett. 1839-ben a Lamone gátjain egy 1*5 km. hosszú szakadást tett ; az óriási pusztítás hatása alatt a kiküldött mérnöki bizottság a mocsár felsankolását a Lamone hordalékával javasolta s ennek befejezte után egy új folyómeder ásását, mely a régi elhagyásával a Renóba fog torkollani. A sankolás magasságának meghatározásánál azon tapasztalatból indultak ki, mely szerint oly területeken, melyek magassága a tenger közép vizszine tö ött 1-34 m., hozzáadva a tengertől való távolságnak 8*