Kulturmérnöki jelentések, 1884

VII. Külföldi utazásokról szóló jelentések

idézett időszakos áramlatok ez okból oly gyengék, hogy a tengerbe szakadó folyók hordalékát a tenger mélyébe sodorni nem képesek; a folyók hordalékának iszapos részei a tenger hullámcsapásai folytán lebegő helyzetben maradnak ugyan s esetleg gyenge oldaláramlatok által tovább is vitetnek, de a hordalék nehezebb homokos részei a folyó torka körül lerakodnak, minek folytán ott hordalékkúp képződik, melynek csúcsa folytán emelkedik, mig a vizszine fölé nem ér, a mikor a folyó két ágra való oszlását eredményezi. A Pó ezen első szétoszlása Ferrara mellett következettbe először s a Po di Primaro és Po di Levante képezhették ezen legelső két ágat. A két ág közül valószínűleg az északi vitte a viz és hordalék tetemesebb részét a tenger felé, mert mig az északi ág mellékképződéseivel a régi valószínű tengerparton messze túlhaladt s a tengertől óriási területeket hódított el, addig a déli ág melletti képződmények a lagúnák határáig, a cordon littoral-ig sem terjednek. A deltaképződés ismétlődése folytán keletkeztek a Po di Levante mellett a Po Volano, a Po di Goro stb. ágak s a mindenkori két folyóág között egy-egy delta, mely a parttól befelé, a folyó hordalékának lerakodása folytán — tetemes eséssel bir a középtáján maradt mély fenékig, melyet állandóan viz borított. A Pó folyónál a delta ezen képződése csak gyorsittatott az által, hogy a mindenkori folyóág már 800 évvel ezelőtt lett töltések közé foglalva, mi által eleje vétetett annak, hogy a folyam szabadon szétterülve, hordalékával a két ága közti területet felmagasítsa, hanem kényszerítve lett minden hordalékát a tengerbe sodorni, torkát mind jobban és jobban a tengerbe meghosszabbítani. A folyó minden ága mellett folyton emelt töltések nem engedték a Pó iszapos vizét kiterjedni s a tavakat felsankolni, minek folytán a déli clima által kedvezve, oly mocsáros tenyészet keletkezett, a melyhez csak a híres toskanai maremmákban találhatni még ma hasonlót. Pedig ha elgondoljuk, hogy a Pó évenkint Lombardini szerint 40 millió köbméter iszapot visz a tengerbe, melylyel átlag 100 méterrel tolja torkát a tengerbe előre, elképzelhetjük, hogy ha nem is a Pó egész vize, de annak csak egy tört része lephette volna el évenkint ezen fenekeket, a mainál mennyivel szebb kép tárulhatna fel az arra utazó előtt, kit mai nap a töltések közé fogott lápok e vidék mielőbbi elhagyására ösztönöznek. A Nilus évenkint 60 millió m

3 hordalékot sodor le s daczára, hogy ezen mennyiség a Pó iszapmennyiségét tetemesen meghaladja, két főtorka évenkint csak 4—5 méterrel halad a tengerbe előre, minek oka részben abban rejlik, hogy a Nilus egész völgyén szabadon elterjedve, a földet azon gazdag iszappal trágyázza, mely a Pónál mai nap