Kulturmérnöki jelentések, 1884

VII. Külföldi utazásokról szóló jelentések

г 97 kormány tanulmányokat tétetett a lecsapolásra, de csak 1853-ban adott a kormány egy társulatnak engedélyt a saját költségén való lecsapolásra, minek ellenében a társulat tulajdonába mentek át a lecsapolás által nyert mindazon területek, melyek addig magántulajdont nem képeztek.— A társulat részvényeit római Torlonia Sándor herczeg mind megszerezte és igy б lett az engedély egyedüli birtokosa. Meghívására Montricher Ferencz és Bermont franczia mérnökök tanulmányozták a kérdést és két tervet mutattak be. Az elsőben teljes, a másodikban csak részleges lecsapolást javasoltak. Az első lett elfogadva, melynél alagút segélyével a tó teljes lecsapolása volt eszközlendő, de miután pontos hydrologiai adatok hiányában az alagút méreteit meghatározni nem lehetett, tervező az alagutat l°/

0

0 esés mellett 50 kbm. emésztésre tervezte, mely vízmennyiség a Liri folyóba annak alsó folyása mellett fekvő területek veszélyeztetése nélkül bevezethető volt. — Az alagút magassága 5766 m., szélessége 4 m., keresztszelvénye 19 61 m

2, ugy hogy 5 m. vízállás mellett 50 kbm. vizet emészt. Az alagút hossza 6,301*48 m., ebből 2,754 folyóméter kemény mészkőben lett vájva s igy nincs kifalazva, 315 m. részben és 3,412-48 m. teljesen ki van falazva. A tó vizének leeresztése 1862. évi augusztus 9-én kezdődött és 3 szakaszban lett folytatva, melyek tartama 418, illetve 697 és 860 nap volt, mely lefolyási idők alatt a tó vizszine 4-247, illetve 8-820 és 3-975 méterrel lett lesülyesztve. Az első és második, a második és harmadik időszak közt a lefolyás szünetelt s ezen idők alatt az alagút vájása és falazása befelé a tóba lett eszközölve, végre a harmadik lefolyási szakasz után 1869-ben az Emissaria Torlonia lecsapoló alagút 13 évi munka után be lett fejezve s a torkán a mű nagyságához és nagyszerűségéhez méltó remek kivitelű beeresztő zsilip felépítve. Az alagút igy elkészülvén, a tó teljes lecsapolásához lehetett fogni s az alagút építési ideje alatt szerzett hydrometriai adatok alapján a terv részleteit kidolgozni. A csapadékból eredő középtáplálása a tónak másodperczenkint 15*82 köbméterre adódott, de a maximális vízmennyiségek tetemesen meghaladták ezen középértéket. — Az 1872. évi október havában a táplálás 4 napon át másodperczenkint 133 m

3 volt, az erre következő napokon 86 és 32 m

3 közt változott. A rendes csapadékok levezetésére ezek szerint az alagút elegendő méretűnek bizonyult, de a fent emiitett maximális vízmennyiségek nagy aggodalmat keltettek a tó jövő sorsa iránt s az olasz mérnökök közt élénk eszmecserét szült, a melyben Lombardini és Possenti is részt vettek s a tó teljes lecsapolását ajánlották, az időszakonkint beálló óriási víztömegek időszakos raktározására pedig egy közép7