Kulturmérnöki jelentések, 1884

VII. Külföldi utazásokról szóló jelentések

93 sére 1700-ban a Tartarus mellett a töltések fel lettek épitve s vele egyidejűleg a töltések mögött fekvő terűletek belvizeinek levezetéséről nem lett gondoskodva. Idők folytán a helyzet mindig rosszabb lett, a mocsár mindinkább terjedt, mi által nemcsak a mocsár által ellepett terület használata vált teljes lehetetlenné, hanem a mocsár szine emelkedvén, a körülötte fekvő területek használata a talajvíz emelkedése és a mind hiányosabb vizlevezetés végett is mind problematikusabbá vált s a közegészség napról-napra hanyatlott. Igy állottak a dolgok, midőn e század elején, 1815-ben az akkori osztrák kormány a mocsár lecsapolására egy bizottságot küldött ki. Daczára, hogy nem kevesebb, mint 8 terv lett ezen bizottság által tárgyalva, az első lépés a javításra csak 1838-ban történt Paleocapa által, kinek sürgetésére a Gastagnaro-szakadás, mely 4 századon át volt nyitva, eltömetett s igy az Etsch vizeinek beszakadása a mocsárba, meg lett szüntetve. E mellett megállapította a lecsapolást fő elveiben, mely szerint a külvizek mind a Tartarus és Bussé folyókba lesznek vezetendők, a mocsár belvizeinek levezetésére pedig annak legmélyebb pontján egy lecsapoló csatornát javaslott. A tervet ezen elvek szerint a velenczei építési igazgatóság készítette el s azt az osztrák kormány 1854-ben jóváhagyta. A 3.219,000 lírára előirányzott költségnek egy tiszedrészét igérte viselni a közérdek szempontjából ; egyúttal a munkálat megindítására külön bizottságot rendelt ki. 1865-ben végre sikerült a költségelosztásra irányadó elvekre a birtokosokkal megegyezni s ezek 1872-ben már az olasz kormány által az érdekeltekkel közöltetvén, az érdekeltség megalakult. Mielőtt a tulajdonképeni terv s annak eddig már teljesen beállott eredményéről szólnék, czélszerűnek Játom felemlíteni azon elveket, melyek alapul vételével lettek a költségek elosztva. Az egész érdekelt terület két csoportba lett osztva. Az első csoportba soroltattak mindazon területek, melyek a Gastagnaro-szakadás betömése után árterületet képeztek, ideértve a mocsár területén kivül mindazon patakok árterületét is, mely patakok a mocsárba szakadtak. A második csoportba soroltattak mindazon területek, melyek a mocsár és patakok árvizénél legalább 70 centiméterrel nem fekszenek magasabban, kiindulva azon gazdaságilag csak helyeselhető elvből, hogy ezen területek talajvizét a lecsapolás sülyeszti s igy azok is közvetve hasznot húznak. Az első csoport ismét 4 osztályra lett osztva. Az első osztályba két alosztályban 10,021 hektár terület lett sorolva, melyek használata absolut lehetetlen volt.