Kulturmérnöki jelentések, 1883

IV. A foganatosított és tervezett munkálatok rövid ismertetése

Ь 2 nok, pinczék nem építhetők a szokott mélységben, a gyümölcsfák gyöke» csakhamar állandó vízbe jut, miért azok korán elpusztulnak. Javasoltatott a Feketetó-csatornának egyenesitése és mélyítése továbbá ennek kiegészítéséül az egész terület alagcsövezése, hogy talajvíz legalább 1 méterre leszállittassék a felület alá. 13. Korlát község. Birtokosok: Hunyor Sámuel, Metzner Józse Téglássy József. Alagcsövezésre mintegy 80 holdnyi vadvizes terület jelöltetett ki, melyből a lefolyt évben 24 hold be is fejeztetett Szepes megyébő (Felkáról) szállított csövekkel. 14. Szántó város. Birtokos: közbirtokosság. A városnak részben beltelkein, részben a közvetlen közeli u. n káposztáskertjein és rétjein mintegy 250 hold mocsáras területe vanv mely a felületre emelkedő talajvíz miatt nemcsak gazdasági szempontból hasznavehetetlen, hanem a város egészségére is oly káros befolyású hogy a miatt már több izben felszólaltak a város és vidék orvosai. Aí Abaúj-torna megyei gazd. egyesületnek Szántón tartott idei gazdasági-: kiállítását és gazdagyülését (szept. 29—30.) felhasználtak arra, hogy a városnak csak ezen veszélyes állapotára a figyelmet különösen felhívjuk, és egy kisebb területen (3 hold) annak gyökeres orvoslási módját az alagcsövezést bemutassak. A munkálathoz a költségeket a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium szolgáltatta. 15. Szilás község. Birtokos: Burger Sámuel, Szentandrás patak szabályozása. A Bódva völgybe baloldalról jövő Szentandrás patak rendesen alig hoz 15—20 liter vizet rrásodperczenkint, ellenben nagy esőzések alkalmával a Szentandrás völgyének 38 • kilométernyi gyűjtő területe, mely mindenütt agyagos és nagyobbára letarolt hegyekből áll, melyek a vizet gyorsan lebocsátják, 15—20 [X] méter vizet is dob másodperczenkint a Bódva völgyébe s ott mintegy 350 hold szép kaszálót eláraszt és beiszapol, mi által ezen terület szép termését mindig fenyegeti. Ezen nagy viz és iszap korlátozása a meder mostani helyén lehetetlen volt, mert egy oly csatorna, melynek kiásási költsége a várandó előnynyel arányban állott volna, nem lett volna elegendő, és gyorsan feliszapoltatván tovább is fenyegette volna az egész területet. . . . Gyökeres orvoslását a helyzetnek a következő müvelet által értük el: A meder a hegyekből kiérve nem bocsáttatott a síkságra, hanem az Ostromos hegy lábánál a lapály szélén tereltetett a Bódvába egy oly ponton, hol a Bódva közel jut az Ostromoshoz. Ezen j meder csak egy oldalról a lapály felől bír töltéssel, másik oldalán az Ostromos képezi a természetes töltést. A csatorna maga csak kis árvízre (3 gj mé-